Hírolvasó

Az Orbán-kormány sokat emlegetett „repülőrajtjáról”, a magyar gazdaság egyre inkább zsákutcának tűnő iparpolitikájáról, valamint a Pécs melletti bicsérdi autóipari beruházási tervekről beszélgettünk mai adásunkban. A két szerkesztő, Sarkadi Péter és Szilágyi László vendége Mellár Tamás országgyűlési képviselő, a Párbeszéd frakció tagja, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke, közgazdász professzor volt.

Szilágyi László, Mellár Tamás Sarkadi Péter

Az Orbán-kormány elhibázott gazdaságpolitikájának egyik kulcseleme a túltolt autó és akkumulátoripar. A minimális hazai hozzáadott értékű ázsiai tulajdonosi körű akkumulátoripar 720 milliárd forint állami támogatásban részerült, emellett kb. 1000 milliárdnyi közpénzt fordított a kormány az akkugyáras beruházásokhoz kapcsolódó infrastrukturális beruházásokra. Körülbelül 10 – 12000 új munkahely jött létre, így a számok alapján nagyjából 100 millió forintra jön ki egy -egy új álláshely. Az ázsiai multikkal szemben a hazai vállalkozások ennek a harmadából teremtenének új munkahelyet. Ez lenne a felelős nemzeti kormányzás?
De nem csak gazdasági problémák vannak a környezetszennyező, és folyamatosan elavuló iparággal. Az elmúlt években több helyszínen derült fény környezetszennyezésekre, a legaktívabbak a debreceni és a gödi civilek. Bár egyértelmű bizonyítékaik voltak, a legfelsőbb politikai vezetés és a hatóságok együttműködtek a gyár vezetésével az üzem szennyezéseinek eltusolásában. Mindez folyamatosan derült, derül ki a napokban – amiben persze része van a felfokozott választási kampánynak is.

Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának egyik kulcseleme az autó- és akkumulátoripar erőltetett fejlesztése. A minimális hazai hozzáadott értéket termelő, döntően ázsiai tulajdonú akkumulátoripari beruházások eddig mintegy 720 milliárd forint közvetlen állami támogatásban részesültek. Emellett a kormány további körülbelül 1000 milliárd forint közpénzt fordított az ezekhez kapcsolódó infrastrukturális fejlesztésekre.

Mindez nagyjából 10–12 ezer új munkahelyet hozott létre, ami azt jelenti, hogy egyetlen új állás akár 100 millió forintba is kerülhetett. Közgazdászok szerint a hazai kis- és középvállalkozások ennek töredékéből is képesek lennének munkahelyeket teremteni. Felmerül tehát a kérdés: valóban ez a felelős, nemzeti gazdaságpolitika?

A gazdasági kockázatok mellett egyre erősebbek a környezeti aggályok is. Az elmúlt években több helyszínen – különösen Debrecenben és Gödön – civilek tártak fel súlyos szennyezéseket. Bár bizonyítékok kerültek nyilvánosságra, sokak szerint a hatóságok és a politikai vezetés nem minden esetben léptek fel kellő határozottsággal. Az ügyek folyamatosan kerülnek napvilágra, részben a közelgő választási kampány felfokozott politikai légkörében.

Adásunkban ezekről a kérdésekről beszélgetünk: mennyire fenntartható a jelenlegi iparpolitika, milyen gazdasági és társadalmi kockázatokkal jár, és van-e alternatívája Magyarország számára.

Előadást rögzítette/szerkesztette: Sarkadi Péter.
Fotó:Sarkadi Péter.

A Zöld Hang podcast: Mellár Tamás akkugyárakról és zsákutcás iparpolitikáról bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A Global Sustainable Competitiveness Indexet (GSCI) a SolAbility fejlesztette ki, a  GDP átfogó alternatívájának szánják.

A GSCI az országok versenyképességét és fenntarthatóságát méri, megbízható szervezetek 239 indikátora alapján. 
A GSCI mutatói 6 alindexbe vannak csoportosítva: 

• természeti tőke, 
• erőforrás-hatékonyság és -intenzitás, 
• társadalmi tőke, 
• szellemi tőke, 
• gazdasági fenntarthatóság és 
• kormányzati tőke. 

Ezek a pillérek együttesen határozzák meg az ország teljesítményét és jövőbeli kilátásait.

Az első oldal az országok helyezési számait mutatja, a második oldalon az index értékeit lehet vizsgálni térképen. Mindkét ábrán külön le lehet szűrni az egyes kontinensek országait és a GSCI alindexeit.

Az adatok főbb tanulságai:

• Skandinávia vezeti a rangsort: az index élén Finnország áll, majd Svédország és Dánia következik.
• Az európai országok dominálnak: Japán az egyetlen nem európai ország a top 20-ban, Korea a 23. helyen áll.
• Az összes balti ország ott van a top 20-ban.
• Az ázsiai országok (Kína, Dél-Korea, Japán, Szingapúr) vezetik az intellektuális tőke indexet, ez versenyképesség alapját képezi.
• A társadalmi tőke index ranglistáját a skandináv országok vezetik, ami a széles körben elfogadott társadalmi konszenzusnak köszönhető.
• Kína vezeti az intellektuális tőke indexet, de az általános rangsor (34) a természeti tőke és az erőforrás-hatékonyság terén lemarad.
• Az USA a 42. helyen áll, viszonylag gyenge teljesítményt nyújt az erőforrás-hatékonyság és a társadalmi tőke terén, ami a jövőben befolyásolhatja az USA globális státuszát.
• Az afrikai országok több dimenzióban is gyenge eredményeket érnek el, így rövid távon minimális a valódi javulás lehetősége.

forrás: https://www.solability.com

A Magyarország számokban: Fenntartható versenyképesség bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Az emberi civilizáció az elmúlt 11 ezer év során egy viszonylag stabil éghajlati időszakban, a holocénben alakult ki. Ekkor jöhetett létre a mezőgazdaság és a városi élet, egy relatíve szűk hőmérsékleti tartományon belül. Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói egy frissen megjelent tanulmányt értelmeznek és levonják a következtetéseket: elhagytuk ezt a kényelmes, stabil tartományt, és olyan éghajlati állapot felé haladunk, amelyhez hasonlót a bolygó sokmillió éve nem tapasztalt.

Szerzők: Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza; Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa.

A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.

A Föld éghajlatáról sokféle közvetett információ áll rendelkezésre: például a fák évgyűrűi, vagy az antarktiszi és grönlandi jégfuratok. Mindezek alapján akár 65 millió évre visszamenően rekonstruálható a globális átlaghőmérséklet. Három különböző időléptéket összekapcsoló ábrán jól látható, hogy Földünkön voltak már a mainál sokkal melegebb időszakok is, melyek akár 10-15 fokkal is meghaladták a jelenlegi átlaghőmérsékletet. Ha a múltra vonatkozó görbék mellé tesszük a jövőbeli forgatókönyveket 2300-ig, akkor a jelenlegi kibocsátási pályán sosem látott gyorsasággal, mindössze kétszáz év alatt olyan hőmérsékleti szintekre érhetünk, amelyek utoljára nagyjából 40 millió éve, az ún. „forró Föld” időszakában fordultak elő. Akkor gyakorlatilag nem léteztek jégtakarók, a tengerszint pedig több tíz méterrel magasabb volt a mainál.

A tanulmány itt érhető el.

Nem arról van szó, hogy „melegebb lesz, de volt már ilyen”. Hanem arról, hogy kilépünk abból a klimatikus tartományból, amelyre a mezőgazdaság, az infrastruktúra és az ökoszisztémánk is alapszik.

A 1,5 °C már a küszöbön

A gyorsuló felmelegedés miatt a 1,5 °C tartós átlépése már három éven belül  bekövetkezhet. Különösen aggasztó, hogy a melegedés üteme folyamatosan nő: a modern műszerekkel mért idősorban megjelenő tartós melegedés kezdetétől, 1970-től 0,19 °C/évtized volt, az elmúlt tíz évben 0,41 °C/évtized körülire nőtt.

A klímamodellezők jól tudják, hogy a modellek nem riogatnak, hanem az éghajlati rendszert irányító fizikai folyamatokat igyekeznek leírni. Ha a valóságban a Föld gyorsabban melegszik, mint amit az eddigi modellek jeleztek, az nem a tudomány cáfolata, hanem annak jele, hogy bizonyos visszacsatolásokat – például a levegőminőség-javuláshoz, azaz az aeroszolcsökkenéshez kötődőket – eddig alábecsültek.

Szén-dioxid és hőmérséklet szoros kapcsolata

A modernkori (1850 utáni) globális hőmérséklet és a légköri CO₂-koncentráció adatai egyértelműen erős összefüggést mutatnak: a pontok szinte egy egyenes mentén sorakoznak. Jelenleg 425 ppm körüli a globális átlagkoncentráció, ez a magas szint legalább kétmillió éve nem fordult elő.

Ha a jégfuratmintákból és izotópelemzésekből nyert többmillió éves hőmérsékleti és szén-dioxid-koncentráció idősorokat egymás mellé tesszük, a kapcsolat minden földtörténeti korban fennáll: magas CO₂ mellett magas hőmérséklet jellemző. Habár az éghajlati rendszeren belüli ezen összefüggéshez képest jelenleg inkább kissé alacsonyabb a globális átlaghőmérséklet, mint amit a CO₂-szint indokolna, de már csak évtizedek kérdése, és elérhetjük a forró Föld korszak értékeit – a fizikai törvényeken alapuló modelljeink egyértelműen ezt jelzik.

Nemlineáris visszacsatolások és átbillenési pontok

Az éghajlati rendszert a visszacsatolások szabályozzák. Az erősítő visszacsatolások – például a jégtakaró csökkenése miatti sötétedő földfelszín, az állandóan fagyos terület kiolvadása, az erdők pusztulása miatt gyengülő szénelnyelés – mind növelik a melegedést. Mindezek mellett a legfontosabb, hogy a légköri vízgőzmennyiség növekedése is tovább növeli az üvegházhatást.

Ha az erősítő visszacsatolások nagyobbak lesznek a csillapító hatású folyamatoknál (amilyen például a Föld természetes hosszúhullámú kisugárzása, amellyel energiát ad le a világűr felé, vagyis hűti a Földet), akkor egy folyamatos melegedés jön létre, mely önfenntartóvá válik, egészen addig, míg a forró Föld egyensúlyához jutunk.

A billenőpontok aktiválódása bizonytalan, de a legtöbbjük tovább gyorsítja a felmelegedést, és egyesek már a globális átlaghőmérséklet 1,5-2 °C-os növekedésénél bekapcsolódhatnak. A jelenleg már folyamatban lévő kibocsátás-csökkentő konkrét intézkedések még mindig 2,5-3 °C-os melegedést jelentenének 2100-ra, ami több billenőpont kockázati tartományába esik már.

A grönlandi jégtakaró, Nyugat-Antarktisz jege, valamint az állandóan fagyos talaj olvadása a legvalószínűbb billenőpont, mely a 1,5 °C melegedés esetén várhatóan bekövetkezik. Az Észak-Atlanti áramlási rendszer összeomlása (melynek része a Golf-áramlat) tekinthető a legbizonytalanabbnak: globális hatása hűtő és melegítő is lehet, továbbá a bekövetkezéséhez kapcsolható globális felmelegedés 1,5-7,5 °C között mozog, de ezen belül leginkább a 3-4 °C körüli klímaváltozás esetén kell számítanunk rá. Kevés ellentétes hatású folyamatot találunk. Példaként említhetjük a Grönland körüli áramlatokat, vagy a tajga déli határához közeli erdők pusztulását, amely hűthet ugyan, de a tajga övezet északra tolódása melegíti majd a bolygót.

A forró Föld pálya nem sci-fi

A klímamodellek folyamatosan fejlődnek, és egyre pontosabb becsléseket adnak a jövő éghajlatáról. Ugyanakkor már most is tudjuk, hogy (1) az éghajlati rendszer rendkívül érzékeny, (2) a visszacsatolási folyamatok egyre erősebbek, (3) a jelenlegi kibocsátási pálya nincs összhangban a stabil, holocénben tapasztalt egyensúlyi klímaállapot megőrzésével.

Tehát a kérdés most már nem is az, hogy 2100-ban pontosan hány fok lesz, hanem az, hogy elköteleződünk-e egy sok évszázados, magasabb hőmérsékletű egyensúlyi állapot mellett, amelyről utódaink száz év múlva már nem tudnak majd letérni. Éppen ezért hatalmas felelősség hárul a jelenlegi döntéshozókra, a nagy nemzetközi cégekre és a társadalom egészére is globális, regionális és lokális szinten egyaránt.

A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.

A Másfélfok: Évtizedeken belül elérhetjük a forró Föld korszak értékeit bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A békéscsabai képviselők a héten, csütörtökön határoznak arról, hogy a város saját forrásból telepít-e víz-, talaj- és levegőszennyezettséget mérő eszközöket a Vulcan Shield Global beruházása körül. Az ellenzéki kezdeményezés szerint a gyorsított, államilag támogatott projekt miatt különösen fontos az átlátható ellenőrzés, miközben a cég azt állítja: tevékenysége nem jár jelentős környezeti terheléssel, és a jogszabályokon túl is biztosítja a környezettel harmonikus működést.

„Tudnunk kell, mi kerül a levegőbe, mi jut a talajba és a talajvízbe Békéscsabán. Ezeket a méréseket rendszeresen és átlátható módon kell elvégezni. Nem utólag kell kapkodni, hanem előre kell biztosítékokat beépíteni” – hangsúlyozta Bodóczi István helyi ellenzéki képviselő a Vulcan Shield Global óriás beruházása kapcsán. A február 26-i  közgyűlésen döntenek a békéscsabai önkormányzati képviselők, hogy legyenek-e a nemsokára megépülő beruházás körül víz-, talaj- és légszennyezettség mérők a város környezetvédelmi alapjából. A helyi ellenzéki politikus erről szóló módosító javaslatot nyújtott be.

A viták fókuszában a szingapúri központú Vulcan Shield Global (VSG) békéscsabai projektje áll, amely Békés vármegye történetének legnagyobb fejlesztése. A vállalat három különálló beruházás keretében összesen 700 millió eurót – mintegy 280 milliárd forintot – fektet be Békéscsabán. A kormány a projektet 49 milliárd forinttal támogatja, erről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter számolt be még tavaly szeptemberben.

A gödi intő példa

“A Gödön történtek elrettentő példaként szolgálnak arra, hogyan nem szabad a fejlődés érdekében feláldozni az emberek egészségét. A városnak kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy nyilvánosan figyelemmel kísérhessük az egészségkárosító anyagok alakulását. Ezt csak úgy tudjuk biztosítani, ha megfelelő figyelmet és forrást fordítunk rá”

– vélekedett Bodóczi. A képviselő ezt úgy érné el, hogy a környezetvédelmi alapot további tízmillió forinttal emelnék meg annak érdekében, hogy víz-, talaj- és légszennyezettség-mérő berendezéseket helyezzenek ki Békéscsaba területén, a kiemelten érintett részeken. Mégpedig úgy, hogy az adatok minden lakos számára nyilvánosan elérhetők legyenek. „Csak így tudjuk felmérni a jelenlegi helyzetet, és szükség esetén időben közbeavatkozni” –szögezte le Bodóczi. „Ha a szél a város felé hordja a levegőt az iparterületről, akkor különösen fontos, hogy pontos adataink legyenek arról, mi van abban a levegőben” – hangsúlyozta.

“A városvezetésnek a korábbi tárgyalások során ezt a garanciát kellett volna kérnie az ide érkező cégtől, de mivel ez nem történt meg, most a költségvetésben kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk erre. Bízom benne, hogy a grémium ezúttal nem politikai kérdést csinál ebből a fontos ügyből, és a javaslatomat a közgyűlés egyhangúlag támogatja” – tette hozzá.

A beruházások a város meglévő ipari parkjában, az állami tulajdonú INPARK területén valósulnak meg, a lakott területektől 1–1,5 kilométeres távolságban. A projekt stratégiai jelentőségű, egyablakos, gyorsított engedélyezési eljárásban halad.

A békéscsabai lakosok attól tartanak, hogy a kormány és a kormányhivatal által támogatott gyorsított engedélyezés lehetőséget adhat a hibázásra, vagy az esetleges egészségkárosító anyagok kibocsátásának nem megfelelő felmérésére

– mondta Bodóczi.

A főispán koordinál, a cég szerint harmonikus a kapcsolat a környezettel

A VSG békéscsabai üzeméről annyit lehet tudni, hogy csúcstechnológiás kerámia- és alumínium-oxid szálas anyagokat gyártanak majd, évente mintegy 10 ezer tonna speciális terméket előállítva. A vállalat magyarországi cégbejegyzése év elején megtörtént, az engedélyeztetési folyamat zajlik. A Békés megyei Kormányhivataltól a következő választ kaptuk hét különböző kérdésünkre: „A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások a kijelölt főispán koordinációja mellett valósulnak meg. A Vulcan Shield Global vállalatcsoport békéscsabai beruházásával összefüggésben a telekalakítást megelőző földmérési eljárások megtörténtek. Az építésügyi hatósági eljárásokban főszabály szerint 35 nap az ügyintézési idő. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások esetén – külön kormányrendelet alapján – ez akár 8 vagy 15 naptári napra rövidülhet.”

Arra nem válaszoltak, hogy milyen veszélyességi besorolásba kerülhet a gyár vagy az általuk készített termékek, vagy a gyár mekkora kockázatot jelenthet a városra nézve.

A vállalat jelezte, hogy a kormányhivatallal rendszeresek az egyeztetések, a tevékenységhez kapcsolódó összes engedélyeztető hatóság részt vett már a folyamatban.

Az első ütemben vegyi szálanyag szövésére és raktározására kell berendezkedniük. A cég hozzánk eljuttatott válaszban azt írták, hogy a tevékenység nem jár jelentős környezeti terheléssel, a cég hangsúlyozta, hogy a jogszabályi megfelelésen túl is biztosítják a környezettel harmonikus működést.


Mindeközben a munkatársak kiválasztása is már zajlik. „A terv az, hogy már az idei évben több száz dolgozóval végezzük a világ innovációs élbolyába tartozó partnereink kiszolgálását, legyen szó űriparról vagy gépjárműgyártásról” – közölte a vállalat.

“A békési térség erősen érintett az elvándorlásban, az alacsony munkahelyszámban és az országos átlagbérektől való lemaradásban, ezért a térség egyik legfontosabb feladata a munkahelyteremtés, de nem minden áron – vélekedett Bodóczi, aki szerint éppen a beruházás mérete, kiemelt státusza és az északi iparterület elhelyezkedése miatt indokolt a fokozott ellenőrzés. „Ha ez a vármegye legnagyobb fejlesztése, akkor a legszigorúbb átláthatóságnak kell kísérnie. Munkahelyekre szükség van – de az egészségünkből nem engedhetünk” – zárta.

A Rövidesen szavaznak: méri-e Békéscsaba a környezeti hatásokat a gigagyárnál? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A vízmegtartásról sokat beszélünk, pedig Magyarország egyik legfontosabb tartaléka a felszín alatt rejtőzik. A Kárpát-medence jelentős víztartó rendszer, de a kitermelhető készletek korlátozottak, és az utánpótlás a klímaváltozás miatt csökken. A talajvízszintsüllyedése több térségben már most látványos, miközben a vízigények nőnek. Dr. Szanyi János hidrogeológus-mérnökkel, a Felszín Alatti Vizek Alapítvány (FAVA) kuratóriumának tagjával beszélgettünk erről a kevésbé ismert, de a jövőnk szempontjából kulcsfontosságú kincsről.

Dr. Szanyi János

A felszín alatti vizek szerepe sok tekintetben hasonló ahhoz, amit a vér jelent az emberi testben: anyagot és energiát szállít, összekapcsolja a rendszereket, éltető erővel bír, elképzelhetetlen az életünk nélküle. Állapota és a vízmegtartás kérdése évek óta a közbeszéd része – joggal, hiszen az aszályos időszakok gyakoribbá válásával egyre látványosabbá válnak a vízhiány jelei. Közben azonban van egy kevésbé szem előtt lévő, mégis alapvető fontosságú tartalékunk: a felszín alatti víz.

Magyarország – a Kárpát-medence részeként – a világ egyik jelentős víztartó rendszerén osztozik, és bár a föld alatt hatalmas mennyiségű víz tározódik, ez nem jelenti azt, hogy korlátlanul hozzáférhető.

A valódi kérdés nem az, mennyi víz „van lent”, hanem az, mennyi pótlódik belőle természetes módon évről évre – és hogyan változtatja ezt meg a klímaváltozás.

Mivel a felszín alatti vizeket nem látjuk, gyakran csak akkor kerülnek előtérbe, amikor már gond van: süllyedő talajvízszint, csökkenő utánpótlódás, növekvő vízigények vagy túlhasználat. Pedig állapotuk közvetlenül befolyásolja az ivóvízellátást, a mezőgazdaság működését, sőt az ipar és a települések biztonságát is.

Dr. Szanyi János hidrogeológus-mérnök, a FAVA kuratóriumának tagja mesélt arról, hogyan működik ez a „láthatatlan” vízrendszer, milyen fenyegetések érik, és milyen szemléletváltásra lenne szükség ahhoz, hogy a klímaalkalmazkodás részeként, felelősen gazdálkodjunk ezekkel a készletekkel.

Magyarország valóban gazdag felszín alatti vizekben?

A Kárpát-medence a világ 70 legnagyobb víztartó rendszerének egyike, amelyen 9 ország osztozik. A felszíni és a felszín alatti vizek között szoros kapcsolat van: az Alföld nagy része az 1800-as évek közepéig kiterjedt vizes élőhely volt, amit vízelvezető munkálatokkal, lecsapolással és folyószabályozással termékeny mezőgazdasági területté alakítottak. Ez a beavatkozás némileg a természetes felszín alatti áramlási rendszert is módosította, ugyanakkor a homokos, kavicsos, valamint a karsztos mészkő- és dolomitrétegek ma is képesek biztosítani az ivóvízellátás, a mezőgazdaság és az ipar vízigényét – de nem korlátlanul.

Összességében a Kárpát-medence gazdag tárolt felszín alatti vízkészletekben, de a kitermelhető készletek korlátozottak. A vízgazdagság megítélésénél ugyanis nem a statikus (tározott) készlet a döntő, hanem az utánpótlódó, dinamikus készlet nagysága.

A statikus készlet évezredek alatt felhalmozódott vízmennyiség, amelyhez hozzá lehet férni, de nem feltétlenül termelődik újra belátható időn belül. Ezzel szemben a dinamikus készlet az, ami a csapadékból, beszivárgásból és vízfolyásokból évről évre pótlódik, és a fenntartható vízhasználat határát is ez szabja meg. Ebben a tekintetben az ország már korlátozottabb helyzetben van: az éves utánpótlás európai összevetésben sem kiemelkedő, ráadásul a klímaváltozás ezt a vízmérleg-elemet várhatóan tovább csökkenti.

Hogyan raktározódik a felszín alatti vízkészlet? Milyen részei vannak?

Az üledékes medencékben, így a Kárpát-medencében is, a felszín alatti vizek mozgása alapvetően a gravitáció által meghatározott. Leegyszerűsítve, a csapadékból származó víz a magaslatokon beszivárog, míg az alacsony fekvésű részeken a felszín felé áramlik (a víztoronyhoz csatlakozó vízvezeték rendszerekhez hasonlóan). A közbetelepülő agyagos rétegek lassítják a vízadó rétegek közötti szivárgást, de nem gátolják meg. A víz a felszín alatt apró, többnyire tized-század milliméteres méretű pórusokban áramlik, napi szivárgási sebessége a vízadókban centiméter – méter nagyságrendű. Két jelentős víztároló képződmény van, a homokos üledékek és a repedezett, karsztosodott karbonát kőzetek. A legfelső, légnyomással egyensúlyt tartó részét nevezzük talajvíznek, ez alatt helyezkednek el a nyomás alatti rétegek, amit a köznyelvben rétegvíznek nevezünk. A talajvízadó képződmények hozzávetőleg 5-30 m vastagok, míg a rétegvizek alsó határa tulajdonképpen a földkéreg alja. A 30 Celsius foknál melegebb vizeket termálvizeknek nevezzük. A felszín alatti áramlási rendszerben meghatározó szerepe van a beszivárgó csapadékmennyiségének, a párolgásnak és vízkivételeknek. Ezek együttese határozza meg a vízkészletet.

Hogyan hasznosítjuk ezeket a felszín alatti készleteket?

Amikor víztermelés céljából kutat fúrunk, tulajdonképpen „beleavatkozunk” a felszín alatti vizek természetes áramlási rendszerébe. A kút környezetében lecsökkentjük a víznyomást, ezért a víz minden irányból – oldalról a rétegek mentén, és függőlegesen a felső és alsó rétegekből is – a kút felé kezd áramlani. Minél nagyobb a nyomáscsökkenés (az úgynevezett depressziós tér), annál gyorsabb ez az áramlás. Ennek hatására a vízrendszer egésze „lejjebb tolódik”: a nyomásváltozás sokkal gyorsabban terjed, mint maga a víz szivárgása. Vagyis a vízmérleg elemei mesterségesen megváltoznak, és több víz szivárog a mélyebb rétegekbe, mint a víztermelés előtt. A vízkivétel helyétől távolodva – csillapodó mértékben – vízszintcsökkenés jelentkezik.

A kulcskérdés az, mekkora vízszintcsökkenés tekinthető még elfogadhatónak, vagyis fenntarthatónak.

Erre csak kiterjedt monitoring rendszerekből származó, hiteles mérésekre épülő számítások adhatnak választ. A tényleges helyzet pontos felmérését azonban nehezíti a jelentős illegális víztermelés, amihez sajnos a jelenlegi szabályozás is hozzájárul.

Mi fenyegeti ezek megmaradását?

Két fő fenyegető tényező van, a klímaváltozás és a túlhasználat, illetve fontos még a vizek szennyezése, de most csak mennyiségi szempontból vizsgálódunk. 

Az Alföld felszín alatti vízutánpótlása szempontjából meghatározó két területen, a Duna-Tisza közi hátságon és a Nyírségben jelentős, akár 3 métert is meghaladó talajvízszint csökkenés figyelhető meg, amely azt jelenti, hogy a regionális szintű vízmérleg felborult, az utánpótlódás nem képes lépést tartani a vízszintcsökkenéssel.

A tendencia ráadásul erősödni látszik, mint azt a legújabb kutatások igazolják. A hidro-klimatikus indikátorok monoton növekvő felmelegedési trendet (2000 óta 1,8 Celsius fok!) és a tárolt hó mennyiségének jelentős csökkenését mutatják. Ezek a tényezők csökkentik a hatékony utánpótlódást és növelik a párolgási igényt. Negatív visszacsatolásként, ezek a hatások a víztermelés további növeléséhez vezetnek. Bár a növekvő vízkivétel felerősíti a talajvízszint-süllyedését – lokálisan, a koncentrált vízkiviteli helyeken ez akár számottevő is lehet, mint például Debrecenben – de a regionális csökkenésnek a klímaváltozás a fő okozója. Ez persze nem jelenti azt, hogy a felszín alatti vizek hasznosításán nem kell változtatni, sőt.

Hogyan tudnánk megőrizni ezt a „láthatatlan kincset” a jövő nemzedékek számára?

Ésszerű vízhasználattal, előrelátó tervezéssel és gazdasági ösztönzőkkel. Az államnak – mint felelős tulajdonosnak – fenntartható vízkészlet-gazdálkodást kell folytatnia, amelynek alapfeltétele a hasznosított vízkészletek naprakész nyilvántartása, és ezáltal a hosszú távon kitermelhető készletek pontos meghatározása.

A csökkenő készletek és a növekvő igények kiélezett helyzetet teremtenek, amelyre a kormányzat gyakran az átgondolt szabályozás helyett gyors, de már rövid távon is káros megoldásokkal reagál.

A jelenlegi rendszer például az 50 méternél sekélyebb, mezőgazdasági öntözésre szolgáló kutaknál sokszor csak bejelentést ír elő, miközben a vízkivétel mennyiségi korlátját a kút üzemeltetője határozza meg az állam helyett. Ennek az önkorlátozásnak a hatástalansága borítékolható, hiszen a felszín alatti vizek folyamatos süllyedése ma is az egyik legsúlyosabb hazai vízgazdálkodási probléma.

Felmerül megoldásként a felszín alatti vizek mesterséges pótlása is, de a zömmel felszíni vizekre épülő, csővezetéken történő vízpótlás drága és kevéssé hatékony, csak kis területen lehet indokolt. Sokkal nagyobb szerepet kell kapnia a vízmegtartásnak, és újra kell gondolni a mezőgazdasági művelési rendszert, valamint az ipar szerkezetét.

 A fenntartható alkalmazkodáshoz több intézkedés kombinációjára van szükség: célzott utánpótlásra, a vízkivételek fokozott monitorozására (beleértve a nem regisztrált vízkivételt is), valamint a mezőgazdasági vízigények csökkentésére.

Mindezt integrált adatokkal és modellezéssel kell alátámasztani.

A technológia ma már lehetővé teszi az adatvezérelt felszín alatti vízgazdálkodásra való átállást, amely a monitoring- és operatív információkat egyetlen, folyamatosan frissülő rendszerbe integrálja. Ennek alapja egy valós időben működő „Digital Twin”, amely a hidrogeológiai és hidrometeorológiai folyamatokat leképezi, és így az erőforrások állapota közel valós időben nyomon követhető. A rendszerben a termelő és monitoring kutak online adatgyűjtő egységekkel működnek, amelyekhez műholdas adatok társíthatók, így a folyamatok valós időben szimulálhatók. Tehát ez a rendszer valós „avatarjaként” szolgál. Ez már nem a jövő: a vízügyi igazgatóságok ennek elemeit megkezdték kiépíteni.

A digitális rendszer alkalmas lehet a mezőgazdaság és az ipar vízhasználatának optimalizálására is, a kitermelési korlátok meghatározásával és gyakorlati iránymutatásokká alakításával. Konkrétan adaptív, havi–szezonális–éves korlátozások is bevezethetők a kút vagy a gazdasági egység szintjén, a talajvízszint küszöbértékei és a várható utánpótlódás alapján. A döntéstámogatásnak a növényválasztásra és az ipartelepítésre is ki kell terjednie, például a nagy vízigényű növények korlátozásával a „stresszes” térségekben vagy száraz években.

A feladat összetett: alkotmányos garanciákra, tudományos alapú és demokratikusan legitim vízügyi működésre, a politikai változásoktól való függetlenségre, anyagi forrásokra és megfelelő szakemberekre is szükség van.

A A vízgazdagság mítosza: már apad a felszín alatti tartalékunk bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Mit tehetnek a fiatalok a klímaváltozás kihívásaival szemben és mit tehetünk mi értük? Ez volt a fő témája egy inspiráló kerekasztal-beszélgetésnek, melyet a Debreceni Egyetem Főépületében tartottak február 17-n. Négy éve 2022 –ben indult az UNICEF Magyarország Klímahősök programja, melynek része volt az Egyetemi Klímavédelmi Roadshow.

Egy 2022-es hazai, reprezentatív kutatás rávilágított, hogy a magyar gyerekek szinte kivétel nélkül szorongást élnek meg, ha a klímaváltozásra gondolnak. Tehetetlennek érzik magukat és úgy gondolják, hogy nincs elég tudásuk a témában.  Az UNICEF Magyarország 2022-ben a klímaváltozás témáját helyezte fókuszba és életre hívott egy olyan komplex, gyerekeknek és fiataloknak szóló edukációs és részvételi programot, amelyben a szakértők, állami és vállalati döntéshozók és a fiatal generációk képviselői közötti párbeszéd ténylegesen megvalósul. A „Klímahősök” program fő célja, hogy a klímaváltozással összefüggésben megjelenő félelemből, tehetetlenségből és szorongásból eredő negatív érzéseket – amely vészesen magas arányban jelenik meg a 13-25 éves magyar fiatalok körében – egy építő jellegű irányba tereljük az oktatás, a szerepvállalás, a párbeszéd és a felelősségvállalás eszközeivel.

Szilágyi László riport- megszólalói:

Mészáros Antónia az Unicef Magyarország ügyvezető igazgatója.

Meglepő eredményt hozott a fiatalok körében egy klímaszorongás felmérés
Kiből lehet klímahős?
Hogyan lehet hatékonyan megszólítani a fiatal generációkat?

Vázsonyi Benedek, UNICEF Fiatal Nagykövet, klímahős

Részt vett a tavaly novemberi COP30 klímakonferencián a brazíliai Belémben.
Milyen élményei vannak? Hogyan érződtek a generációs különbségek?

Ürge-Vorsatz Diána, az IPCC alelnöke

Versenyképesség és/vagy környezetvédelem? Ipari szerkezetváltozás, XXI.századi jóllétalapú gazdaság kellene.
Hogyan írja át a fegyverkezési kényszer az éghajlatvédelmi politikát?
A trumpi öngyilkos politika hogyan változtatja meg a klímavédelmet?
Az élhető városok és az autóforgalom korlátozása.
Mi az a klímaigazságosság, energiaszegénység?
Az egyes ember, vagy a kormányzat a felelős a klímaváltozásért?

Gondola Csaba, az Energiaügyi Minisztérium körforgásos gazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkára,

polikrízis dilemma.
Európa regionálisan akar megoldani egy globális problémát, ami nem működik. Versenyképesség gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóság és a klímavédelem.

Felső Nemes Viola fiatal klímahős  Pécsről
Hogyan lett klímahős, és mit tehet az iskola, az iktatás a klímatájékoztatásért?

A Klímahősök programról részletek a www.unicef.hu honlapon olvashatók. Az adást szerkesztette Sarkadi Péter.
Kapcsolódó cikk és fotók forrása: KlímaHősök bevetésen

A ZöldHang podcast: Legyél te is klímahős! bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Mit tehetnek a fiatalok a klímaváltozás kihívásaival szemben és mit tehetünk mi értük? Ez volt a fő témája egy inspiráló kerekasztal-beszélgetésnek, melyet a Debreceni Egyetem Főépületében tartottak február 17-n. Négy éve 2022 –ben indult az UNICEF Magyarország Klímahősök programja, melynek része volt az Egyetemi Klímavédelmi Roadshow.

Egy 2022-es hazai, reprezentatív kutatás rávilágított, hogy a magyar gyerekek szinte kivétel nélkül szorongást élnek meg, ha a klímaváltozásra gondolnak. Tehetetlennek érzik magukat és úgy gondolják, hogy nincs elég tudásuk a témában.  Az UNICEF Magyarország 2022-ben a klímaváltozás témáját helyezte fókuszba és életre hívott egy olyan komplex, gyerekeknek és fiataloknak szóló edukációs és részvételi programot, amelyben a szakértők, állami és vállalati döntéshozók és a fiatal generációk képviselői közötti párbeszéd ténylegesen megvalósul. A „Klímahősök” program fő célja, hogy a klímaváltozással összefüggésben megjelenő félelemből, tehetetlenségből és szorongásból eredő negatív érzéseket – amely vészesen magas arányban jelenik meg a 13-25 éves magyar fiatalok körében – egy építő jellegű irányba tereljük az oktatás, a szerepvállalás, a párbeszéd és a felelősségvállalás eszközeivel.

Szilágyi László riport- megszólalói:

Mészáros Antónia az Unicef Magyarország ügyvezető igazgatója.

Meglepő eredményt hozott a fiatalok körében egy klímaszorongás felmérés
Kiből lehet klímahős?
Hogyan lehet hatékonyan megszólítani a fiatal generációkat?

Vázsonyi Benedek, UNICEF Fiatal Nagykövet, klímahős

Részt vett a tavaly novemberi COP30 klímakonferencián a brazíliai Belémben.
Milyen élményei vannak? Hogyan érződtek a generációs különbségek?

Ürge-Vorsatz Diána, az IPCC alelnöke

Versenyképesség és/vagy környezetvédelem? Ipari szerkezetváltozás, XXI.századi jóllétalapú gazdaság kellene.
Hogyan írja át a fegyverkezési kényszer az éghajlatvédelmi politikát?
A trumpi öngyilkos politika hogyan változtatja meg a klímavédelmet?
Az élhető városok és az autóforgalom korlátozása.
Mi az a klímaigazságosság, energiaszegénység?
Az egyes ember, vagy a kormányzat a felelős a klímaváltozásért?

Gondola Csaba, az Energiaügyi Minisztérium körforgásos gazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkára,

polikrízis dilemma.
Európa regionálisan akar megoldani egy globális problémát, ami nem működik. Versenyképesség gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóság és a klímavédelem.

Felső Nemes Viola fiatal klímahős  Pécsről
Hogyan lett klímahős, és mit tehet az iskola, az iktatás a klímatájékoztatásért?

A Klímahősök programról részletek a www.unicef.hu honlapon olvashatók. Az adást szerkesztette Sarkadi Péter.
Kapcsolódó cikk és fotók forrása: KlímaHősök bevetésen

A ZöldHang podcast: Legyél te is klímahős! bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatbázisai segítségével össze lehet hasonlítani az egyes európai városok levegőminőségét.

Három komponens adatait mutatjuk (lebegő részecskék (PM2.5), nitrogén-dioxid (NO2) és talajközeli ózon (O3), illetve az ezekből képzett levegőminőségi indexet. Az első oldalon a szennyezettség szintjét lehet vizsgálni városonként (az EEA tíz osztályba sorolat a városokat), a második oldalon külön lehet böngészni a három komponenst, a harmadik oldalon pedig a városok levegőminőségi rangsorát lehet megtekinteni, a teljes európai rangsort vagy az országokon belüli rangsorokat.

A térképeken meg lehet jeleníteni az egyes országokat vagy országcsoportokat, de akár az összes európai várost is. A Ctrl gomb nyomva tartásásával többet is ki lehet jelölni.

Európa legszennyezettebb térségei a Pó-síkság és Szilézia, de általános tendencia, hogy Skandinávia a legtisztább, és ahogy haladunk dél és kelet felé, egyre szennyezettebb vidékekre érünk.

A Magyarország számokban: A levegő minősége bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Sok magyar településen ritkán ürítik a szelektív kukákat, a biohulladék pedig gyakran a vegyes szemétbe kerül. Mindeközben Nyugat- és Észak-Európában jóval kevesebb hulladék jut lerakókba és égetőkbe. Mi áll a különbség mögött, és mit kellene itthon változtatni? Erről kérdeztük a Mohut és a Humusz Szövetséget.

Bár Nyugat- és Észak-Európa országaiban már sokkal jellemzőbb a hulladékszállításban, hogy a szelektíven gyűjtött műanyag és papír hulladékot, valamint a biohulladékot tartalmazó kukákat ürítik gyakrabban, Magyarországon azonban a települési hulladékgazdálkodás egyik alapvető jellemzője továbbra is az, hogy a vegyes hulladék elszállítása a gyakoribb – derült ki a Mohu tájékoztatásából. Szabó György, a Humusz Szövetség, Nulla hulladék programvezetője szerint ez önmagában is visszafogja a lakossági szelektálási hajlandóságot. “Több európai országban épp ellenkező logika mentén szervezik a rendszert, ezzel is ösztönözve a hulladék csökkentését és elkülönítését. A hazai rendszerben ugyan vannak pozitív elemek – például a házhoz menő szelektív gyűjtés sok településen már elérhető –, de még bőven van hova fejlődni” – mondta el Szabó György.

 “Pármában például, amely egy európai jó gyakorlatként is említhető, a kertvárosi övezetben a biohulladékot hetente kétszer, a papírt és kartont, az üveget és fémet, valamint a maradék hulladékot pedig egyszer szállítják el.

A városközpontban viszont ugyanezeket a frakciókat heti háromszor, egyszer, egyszer és kétszer szállítják el. Newportban – ahol szintén remek szelektív begyűjtési értékeket értek el egy zero waste elven alapuló rendszer bevezetésével – valamennyi háztartás számára heti rendszerességgel házhoz menő gyűjtést biztosítanak minden anyagáram esetében, kivéve a kerti zöldhulladékot, amelyet a vegyes hulladékkal együtt kéthetente visznek el. Az ottani tapasztalatok szerint az is fontos, hogy csökkentsék a maradék hulladék gyűjtésére szolgáló kukák méretét, mindeközben hangsúlyozni és ösztönözni kell a szelektív gyűjtőedények használatát.” – mondta el Szabó György. Szerinte további ösztönző lehet az ún. Pay-As-You-Throw (PAYT) rendszer bevezetése. A PAYT-modellek a hulladékköltségeket minden háztartás számára a keletkező hulladék mennyiségével (és különösen a hulladéklerakókban vagy hulladékégetőkben ártalmatlanítandó maradék hulladék mennyiségével) arányosan egyénre szabják, így ösztönözve a hulladékcsökkentést.

A Mohu azt közölte, hogy folyamatosan dolgoznak azon, hogy a rendszer hatékonyabb legyen, és vizsgálják a továbblépés lehetőségeit. Jelezték, hogy a konyhai zöld- és élelmiszerhulladék elkülönített gyűjtése 14 településen, köztük három budapesti kerületben már elindult, és a tapasztalatok alapján döntenek a bővítésről. Szabó György rámutatott, hogy az, ami Európa fejlettebb országaiban ma már természetes, mint a biohulladék elkülönített gyűjtése, nálunk jelenleg csak korlátozott számú településen, tesztjelleggel működik, és ennek felskálázása egyelőre várat magára. Ennek következményeként a vegyes hulladékban továbbra is jelentős arányban jelenik meg a szerves anyag, ami növeli a lerakóba kerülő hulladék mennyiségét.

A szelektív gyűjtés hatékonyságát illetően Szabó György hangsúlyozta, hogy a statisztikák alapján nincs érdemi javulás az elmúlt időszakban. “A KSH és az Eurostat adatai is jelzik, hogy a települési szilárd hulladék mintegy 33–34 százalékát gyűjtik szelektíven Magyarországon, miközben a hulladék túlnyomó része továbbra is lerakóba kerül.”

A Mohu ugyanakkor úgy véli, hogy az elmúlt években igenis történt azért pár százalékos javulás. “Hosszú idő után sikerült 50% alá levinni, ami hatalmas eredmény annak fényében, hogy a MOHU egy szétaprózodott, a lokális érdekeket előnybe helyező hulladékrendszert örökölt meg. Közlésük szerint a cél az, hogy lépésről lépésre közelebb kerüljenek az uniós elvárásokhoz, és ebben a rendszer fejlesztései kulcsszerepet játszanak. Hangsúlyozták azt is, hogy a koncesszió első tíz évében a MOL-csoport több száz milliárd forintot fordít a hazai hulladékgazdálkodási rendszer fejlesztésére, hogy a szelektív gyűjtés könnyebben elérhető legyen. “Magyarországon a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége évről évre növekszik, és egyre több anyag kerül újrahasznosításra. A lakosság nyitott a környezettudatos megoldásokra, és él is a rendelkezésre álló lehetőségekkel” – írta a Mohu. Példaként említették a REpont visszaváltási rendszert, amely szerintük jól mutatja, hogy ha adott az infrastruktúra, a magyarok használják is: a rendszer indulása óta több mint 4 milliárd italcsomagolás került vissza a körforgásba.

A Humusz ugyanakkor mégis úgy gondolja, hogy a koncessziós rendszer rövid távon nem hozta azt az áttörést, amelyet a bevezetésétől vártak, és nem látszik markáns elmozdulás az európai átlag irányába.

A szelektív gyűjtés minőségét nem kizárólag a lakossági tudatosság határozza meg.

Szabó György elmondta, hogy a hasznosító cégek visszajelzései szerint a papír esetében magas, 90 százalék feletti a helyesen szelektált hulladék aránya, míg a műanyag frakcióban akár a hulladék fele is hasznosíthatatlan. Ennek okai között említette a megtévesztő csomagolásokat és az eltérő szolgáltatói kommunikációt arról, hogy mi dobható a szelektív kukába, és mi nem. Szabó szerint érdemes lenne azon gondolkodni, hogy az elszállítási gyakoriság és a gyűjtési struktúra finomhangolása kulcsszerepet játszik a valódi előrelépésben.

Az Európai Unió célkitűzései szerint 2035-re a települési hulladék legalább 65 százalékát újra kell hasznosítani, miközben a lerakás arányát 10 százalék alá kell csökkenteni

– jelezte Szabó György. “Magyarország jelenleg ettől rendkívül messze van, mivel a hulladék mintegy 55 százaléka még mindig lerakóba kerül és az elmúlt évek tendenciái nem mutatnak olyan ütemű javulást, amely reálisan elvezethetne ezekhez a célértékekhez” – tette hozzá a Humusz szakembere. „Fontos azonban azt is látni, hogy a lerakás arányára vonatkozó célérték éppenséggel kontraproduktív, káros is lehet környezetvédelmi szempontból, ugyanis arra ösztönözheti a döntéshozókat, hogy a hulladékégetés irányába tegyenek lépéseket. Ehelyett (vagy ezt kiegészítendő) sokkal hatékonyabb, környezetbarátabb megoldás lenne egy »maradék hulladék kg/fő« jellegű célérték kitűzése. A százalékos érték ugyanis becsapós, hiszen egy hatalmas mennyiségű megtermelt hulladék 10%-a legalább olyan káros – ha nem károsabb –, mint egy kisebb mennyiség 100%-a. Ha a megtermelt maradék hulladékra vezetnénk be célértéket, azzal mind a lerakás, mind az égetés minimalizálható lenne, márpedig ezek a hulladékhierarchia legalján szereplő megoldások, amelyeket lehetőleg kerülni kell.”

Szabó György végül arra mutatott rá, hogy bár a kormányzati szándék az uniós célok teljesítésére formálisan megvan – ezt jelzi a koncessziós rendszer létrehozása is –, jelenleg kérdéses, hogy ez a struktúra valóban előreviszi-e a hazai hulladékgazdálkodást, vagy inkább konzerválja a lemaradást az európai gyakorlathoz képest.

A Miért működik jobban a szelektív hulladékgyűjtés Nyugat-Európában? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Az Atlanti-óceán egy olyan különleges jelenség helyszíne, amely Európa-szerte relatíve enyhévé teszi a telet és kiszámíthatóvá az időjárást. Ez a különlegesség egy hatalmas áramlatrendszer, amelyet Atlanti-óceáni Meridionális Áramlási Rendszerként, röviden AMOC-ként ismerünk, s amelynek a leghíresebb és legismertebb eleme a Golf-áramlat. Kevesebben tudják, hogy az AMOC egy olyan fordulópont felé közeledik, amely átalakíthatja az életet egy egész kontinensen. A legújabb tudományos eredmények azt mutatják, hogy közelebb állunk ehhez a fordulóponthoz, mint korábban gondoltuk, és a következmények, például Közép-Európa számára, nem kevesebbet jelentenek, mint hogy az a világ, amelyben mind felnőttünk, nem lesz többé!

A kontinenst felmelegítő motor

Ahhoz, hogy megértsük, mi forog kockán, képzeljünk el egy hatalmas szállítószalagot, amely a trópusoktól az Északi-sarkig húzódik. Az egy évezredek óta fennálló ciklusban meleg, sós víz folyik észak felé a felszínen – ez a Golf-áramlat. Ahogy eléri a Grönland és Izland közelében lévő hideg vizeket, lehűl, sűrűbbé válik, és lesüllyed az óceán fenekére, majd dél felé visszatér a mélyben, mielőtt végül ismét felemelkedik.

A Karib-térség és a Mexikói-öböl felszíni vizei elnyelik az intenzív trópusi hőt, majd akár hat kilométer/órás sebességgel – gyorsabban, mint a legtöbb óceáni áramlat – északkelet felé áramlanak. Ez az óceánban áramló „folyó” több mint százszor akkora vízhozamot szállít, mint az Amazonas. Ahogy átszeli az Atlanti-óceánt, hőt bocsát ki a légkörbe, felmelegítve az uralkodó nyugati szeleket, amelyek Európán át fújnak.

Mire ezek a vizek elérik a Grönland, Izland és Norvégia közötti tengereket, jelentősen lehűlnek, és párolgás révén sót halmoznak fel. A hideg és a só kombinációja rendkívül sűrűvé teszi a vizet, ezért két-három kilométeres mélységbe süllyed, majd visszafolyik dél felé az óceán fenekén, végül szétterjed a világ óceáni medencéiben.

Ez a keringési rendszer szinte felfoghatatlan mennyiségű hőt szállít az Egyenlítőtől Európa felé (nagyjából egymillió atomerőmű termelte energia mennyiségének felel meg). Ez az oka annak, hogy London viszonylag mérsékelt telekkel büszkélkedhet, annak ellenére, hogy ugyanazon a szélességi fokon fekszik, mint a fagyos Labrador, és ezért hozhatnak termést a szőlőültetvények Németországban azokon a szélességi fokokon, ahol Kanadában már permafroszt (állandó fagy) található.

Ez a megfordított áramlás nemcsak Európát melegíti fel – alapvetően alakítja a bolygó éghajlatát is. Azzal, hogy a hőt a trópusokról a sarkok felé mozgatja, segít mérsékelni a szélsőséges hőmérsékleteket az északi félteke nagy részén. Befolyásolja a csapadékmintákat az Amazonastól a Száhel-övezetig, befolyásolja a jet stream (futóáramlás) erősségét és helyzetét, sőt, a globális óceáni áramlásra gyakorolt ​​​​hatása révén az antarktiszi jégtakaróra is hatással van.

Figyelmeztető jelek a vízben

Az áramlás gyengülésére utaló bizonyítékok évek óta gyűlnek, de a legtöbb kutató szerint a legújabb megfigyelések már riasztóak. Az elmúlt években publikált tanulmányok azt mutatják, hogy az AMOC a 20. század közepe óta körülbelül 15-20%-kal lassult.

A RAPID nevű rendszer egy az Atlanti-óceánon átívelő, 26° északi szélességi fokon elhelyezkedő műszersor, amely 2004 óta folyamatosan figyeli az AMOC-ot és méri az áramlás erejét. Az adatok nemcsak fokozatos gyengülést, hanem növekvő ingadozást jeleznek.

Földtörténetileg erre már volt példa. Az óceáni üledékekből és a grönlandi jégmagokból kinyert paleoklíma adatok azt mutatják, hogy az AMOC legutóbb a Fiatalabb Driász, azaz nagyjából 12 000 évvel ezelőtt omlott össze teljesen. Ekkor talán egyetlen évtizeden belül Európa-szerte akár 15°C-kal is zuhant a hőmérséklet, a gleccserek dél felé haladtak, és az éghajlat több mint ezer évig a jégközeli állapotban maradt. Ez akkor történt, amikor az Észak-Amerikát borító hatalmas Laurentida jégtakaró elolvadt, édesvízzel árasztotta el az Észak-Atlanti-óceánt, és leállította a megforduló áramlást.

Sajnos ma egy nyugtalanítóan hasonló folyamatnak vagyunk tanúi, csak épp az ok más: a globális felmelegedés. Ahogy Grönland jégtakarója gyorsuló ütemben olvad, hatalmas mennyiségű édesvíz áramlik az Atlanti-óceán északi részére. A jelenlegi becslések szerint Grönland évente nagyjából 280 milliárd tonna jeget veszít, és ez a sebesség egyre gyorsul. Ez felhígítja a sós óceánvizet, így az kevésbé lesz sűrű, és így kisebb a valószínűsége, hogy elsüllyed – márpedig mint fent jeleztük, ez a mechanizmus hajtja az egész áramlást.

Kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Wunderling_2021_tipping_cascade.png

A rémisztő ördögi kör

A felmelegedés olvadást okoz, az olvadás megzavarja az áramlást, a megzavart áramlás pedig paradox módon regionális lehűlést okozhat, még akkor is, ha a bolygó összességében melegszik. Sőt, ahogy az északi-sarki tengeri jég továbbra is olvad, ez még több édesvizet ad a rendszerhez, tovább gátolva a keringést előidéző ​​süllyedést.

Néhány klímamodell most azt sugallja, hogy ebben az évszázadban – esetleg évtizedeken(!) belül – átléphetünk a kritikus küszöböt. Egy még vitatott 2024-es tanulmány szerint a fordulópont már a 2040-es években is elérkezhet, sőt egyes állítások szerint 2026 az az év amikortól az összeomlás bekövetkezhet – bár a kutatók többsége ezt szélsőséges forgatókönyvnek tartja. A tudományos konszenzus szerint a földi klíma összeomlásának kockázata 2100-ra valahol 5% és 45% között van. Ez a tartomány egyfelől jól tükrözi a bizonytalanságot, másfelől már ennek a tartománynak az alsó határa is a civilizációnk jövőjét kockáztatja!

Azt hiszed most van hideg? Amikor hónapokra befagy a Duna…

Ha az AMOC összeomlik, vagy akár jelentősen meggyengül, Közép-Európát egy olyan klímasokk érné, mint amilyet a modern emberiség történetében még láttunk. A közvetlen és legdrámaibb hatás a hőmérséklet-csökkenés lenne. Az összeomlást követő egy-két évtizeden belül a téli hőmérséklet Európa nagy részén 5-15°C-kal zuhanhat, egyes modellek pedig még meredekebb csökkenést jósolnak olyan régiókban, mint Nagy-Britannia, Hollandia és Észak-Németország.

Képzeljük el, hogy Budapest januári átlaghőmérséklete, amely jelenleg 0°C körül mozog, -10°C alá esik, mint Krasznojarszkban, Szibériában, amely hasonló szélességi körön található. Bécs viszonylag enyhe telei, ahol a hó kellemes, de ritkán bénító, hónapokig tartó mély fagyok alakulhatnak ki. A Duna – amely télen ma is befagyhat extrém hidegben – hónapokon át vastag jégtakaró alatt lenne, mint a középkorban, amikor rendszeresen szánokkal keltek át rajta. Ez nem sci-fi – ez az, amit a szélességi fok diktál a Golf-áramlat felmelegítő hatása nélkül.

De a lehűlés csak a kezdet, az igazi veszély a kiszámíthatatlanság

Az európai időjárást szabályozó éghajlati minták alapvetően átszerveződnének. A viszonylag stabil, kiszámítható időjárási mintákhoz szokott régiók példátlan változékonysággal szembesülnének. Az egyik évben rekordhóesés, a következőben bizarr meleg időszak következhet, amelyet pusztító késő tavaszi fagyok követhetnek, amelyek elpusztítják a termést. Maga az éghajlat változékonysága ugyanolyan károsnak bizonyulhat, mint az átlagos lehűlés.

A viharrendszerek felerősödnének és elhúzódnának. Jelenleg a Golf-áramlat és a hozzá kapcsolódó meleg vizek segítenek mérsékelni az atlanti viharokat, mielőtt azok elérnék Európát. E puffer nélkül Közép-Európa gyakoribb és hevesebb téli viharokkal nézhet szembe – nemcsak havat hozva, hanem pusztító szeleket, északon part menti áradásokat és jégviharokat, amelyek megbéníthatják az enyhébb körülményekre tervezett infrastruktúrát.

A nyári minták is megváltoznának, bár kevésbé drámaian, mint a téli. A tengeri befolyás elvesztése forróbb nyári szélsőségeket jelenthet a kontinentális régiókban, még akkor is, ha az éves hőmérséklet összességében csökken. Ez a paradox kombináció – hidegebb telek, potenciálisan forróbb nyarak, mindkét irányban nagyobb szélsőségekkel – rendkívül megnehezítené az alkalmazkodást.

Az egész mezőgazdasági naptárt újra kellene írni

A mezőgazdasági rendszerek óriás egzisztenciális kihívásokkal néznének szembe. Az évszázadok alatt a közép-európai körülményekre gondosan válogatott növények hirtelen rossz éghajlaton találnák magukat. A tenyészidőszak hetekkel vagy hónapokkal lerövidülhetne. A borvidékek alkalmatlanná válhatnak a szőlőtermesztésre – nemcsak a hőmérséklet szempontjából, hanem azért is, mert a szőlőnek a hideg nyugalmi állapot és a meleg növekedés specifikus szezonális mintázataira van szüksége, amelyeket egy megzavart éghajlat már nem biztosíthat. A közép-európai körülményekre nemesített búzafajták szintén alkalmatlanná válnának a termesztésre.

Egész Európában át kellene szervezni a termesztési és vele a fogyasztási szokásokat. A mezőgazdasági felfordulás a szántóföldi növényeken túl az állatállományra is kiterjedne – az állatoknak más takarmányra, más menedékre és más állatorvosi ellátásra lenne szükségük egy radikálisan megváltozott éghajlaton.

Erdő és vízgazdálkodási krízis

Az európai erdők, amelyek épp most a felmelegedés nehézségeit szenvedik el, katasztrofális stresszel néznének szembe. A Közép-Európa-szerte ikonikus bükkösök olyan éghajlati zónákba kerülhetnek, amelyekhez nem tudnak alkalmazkodni. Az ökoszisztémák átalakulása évszázadokig is eltarthat, amelyek során az erdőpusztulás hatalmas mennyiségű szén-dioxidot szabadítana fel, tovább gyorsítva az éghajlatváltozást, miközben elpusztítja a faiparágat, és alapvetően megváltoztatja azokat a tájakat, amelyek évezredek óta meghatározzák az európai identitást.

A vízkészletek példátlan nyomással néznének szembe. Az Alpokban és más hegységekben a hótakaró egyes területeken növekedhet, máshol pedig csökkenhet, megváltoztatva a milliók életét meghatározó folyók folyásának időszaki és mennyiségi tényezőit. A Duna, a Rajna, az Elba és a Visztula – a közép-európai civilizációt az ókor óta fenntartó folyók – új ritmus szerint folynának, potenciálisan veszélyesen alacsony vízszinttel a nyár végén, amikor a legnagyobb szükség van a vízre az öntözéshez és az erőművek hűtéséhez, majd katasztrofális áradásokkal a téli viharok idején.

Energetikai összeomlás

Az energiarendszerek az új igények hatására összeroppannának. A fűtési igények pontosan akkor ugranának meg, amikor a megújuló energiatermelés nehezebbé válik – rövidebb nappalok, több felhőzet és hótakaró nehezítené a napenergia termelést, különösen azokban a hónapokban, amikor az energiaigény a csúcson van. Az atom- és fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek, amelyek a folyóvíz hűtésétől függenek, korlátozásokkal szembesülhetnek, ha a folyók befagynak vagy túl alacsony a vízszintjük. A teljes energia-infrastruktúrát újra kellene gondolni.

Városok válsága

Maguk a városok is hatalmas felújításokra szorulnának. A mérsékelt éghajlatra tervezett épületeknek a Skandináviához illeszkedő szigetelési szintre lenne szükségük. A vízrendszereknek figyelembe kellene venniük a mélyebb fagybehatolást. A közlekedési hálózatoknak sokkal több havat és jeget kellene kezelniük. Tudjuk, Budapesten leesik egy nagyobb hó és már baj van… Képzeljük ezt el hónapokon keresztül… A költségek több billió euróra rúgnának a kontinensen.

Talán a legpusztítóbbak a társadalmi és pszichológiai hatások lennének. A közép-európai kultúra szorosan kötődik az éghajlatához – a szabadtéri kávézók kultúrája, az idényjellegű fesztiválok, az építészeti stílusok, sőt még a mindennapi élet ritmusa is. Egy klímaösszeomlás megszakítaná ezt a kapcsolatot, arra kényszerítve az embereket, hogy alapvetően újragondolják a tájjal és az évszakokkal való kapcsolatukat, amelyek formálták társadalmukat.

Kereskedelem

A mezőgazdasági összeomlás alapvetően átalakítaná az európai kereskedelmi kapcsolatokat. Európa jelenleg elegendő élelmiszert termel ahhoz, hogy elláthassa magát, a felesleget pedig exportra szánja. Egy drámai klímaváltozás arra kényszerítheti a kontinenst, hogy jelentős élelmiszerimportőrré váljon, és a korlátozott globális készletekért versenyezzen Ázsia és Afrika növekvő népességével. Ez destabilizálná a globális élelmiszerpiacokat, és potenciálisan konfliktusokat válthatna ki a mezőgazdasági erőforrások miatt.

Ipar

Vegyük figyelembe csak a gazdasági következményeket. Németország gazdasága, amely Európa legnagyobb gazdasága, a gyártás, a mezőgazdaság és a szolgáltatások köré épül, amelyek mind egy adott éghajlati rendszert feltételeznek. Az autógyárak a just-in-time ellátási láncoktól függenek, amelyeket a zordabb telek megzavarnának. A vegyi üzemek és finomítók optimális működéséhez meghatározott hőmérsékleti tartományokra van szükség, és a hűtéshez a folyóvízre támaszkodnak. A Ruhr-völgy teljes ipari infrastruktúrája olyan kihívásokkal nézhet szembe, amelyek kezelése nem volt napirenden, amikor ezeket megtervezték.

Migráció

A 2010-es évek menekültválsága, amely megterhelte az európai szolidaritást, eltörpülhet a jelentős klímaváltozás által kiváltott népességmozgásokhoz képest. Ha a közép-európai mezőgazdaság összeomlik, miközben a mediterrán régiók lakhatatlan hőséggel néznek szembe, hová mennek az emberek? Az Európán belüli belső migráció példátlan mértékű lehet, potenciálisan túlterhelheti a politikai rendszereket és a társadalmi kohéziót. (És akkor a nem európai migrációs hullámokról nem is beszéltünk…)

Hullámok a világ minden táján

Márpedig nem egyedül Európa szenvedne. Az AMOC összeomlása változások sorozatát indítaná el a bolygó éghajlati rendszerében, bár a tudósok még mindig azon dolgoznak, hogy megértsék e hatások teljes mértékét.

A trópusi esőöv, amely monszunokat hoz Afrikába, Ázsiába és Dél-Amerikába, valószínűleg dél felé tolódna el. Ez az eltolódás elsőre szerénynek tűnhet, de következményei katasztrofálisak lennének. Az afrikai Száhel-övezet, egy Szenegáltól Szudánig húzódó félszáraz sáv, minden nyáron teljes mértékben ennek az esőövnek az észak felé történő vándorlásától függ. Ha az AMOC összeomlása akár csak néhány száz kilométerrel délebbre tolja ezt az övet, a régió állandó aszállyal nézhet szembe.

Több százmillió ember szembesülhet víz- és élelmiszerhiánnyal. Az olyan országokban, mint Niger, Csád és Mali – amelyek már most is a világ legszegényebb és az éghajlatváltozásnak leginkább kitett országai közé tartoznak – teljesen összeomolhat a mezőgazdasági termelés. A humanitárius válság eltörpülne a jelenlegi menekültáradat mellett, potenciálisan destabilizálva Észak-Afrika és a Közel-Kelet nagy részét.

Az amazonasi esőerdő, amelyet már most is sújt az erdőirtás és a felmelegedés, kettős veszéllyel nézhet szembe. A modellek azt sugallják, hogy az Amazonas-medence egyes részein csökkentené a csapadékmennyiséget, míg máshol potenciálisan növelné azt, feldarabolva az erdőt és felgyorsítva annak potenciális szavannává való átalakulását. Ez nemcsak a biológiai sokféleséget tizedelné meg, hanem hatalmas széntárakat is felszabadítana, ami újabb visszacsatolási hurkot hozna létre, ami megint csak felgyorsítaná az éghajlatváltozást.

Az indiai monszunrendszer, amely több mint egymilliárd ember számára biztosít vizet, valószínűleg meggyengülne, bár a pontos mérték továbbra sem ismert. Már a monszuncsapadék 10-20%-os csökkenése is tönkretenné a mezőgazdaságot Dél-Ázsiában, veszélyeztetve az élelmezésbiztonságot a világ legnépesebb régiójában.

A tengerszint gyorsabban emelkedne az észak-amerikai atlanti partvidék mentén, mint szinte bárhol máshol a Földön. A Golf-áramlat jelenleg vízhiányt okoz az Egyesült Államok keleti partvidékén azáltal, hogy Európa felé vonja el a vizet. Enélkül további 30-50 centiméteres tengerszint-emelkedés áraszthatná el a tengerparti városokat Bostontól Miamiig, az általános felmelegedésből eredő emelkedésen felül. Olyan városokban, mint New York, Charleston és Washington D.C., ez elárasztaná a parti szakaszokat, a metrórendszereket és a kritikus infrastruktúra egy jelentős részét.

A globális időjárási minták még kevésbé kiszámíthatóvá válnának. Az AMOC segít szabályozni a hőeloszlást a bolygón, és összeomlása miatt az Amazonastól az Északi-sarkvidékig terjedő régióknak kellene alkalmazkodniuk az új éghajlati valósághoz, amelyeket csak részben tudunk előre látni. Az El Niño és a La Niña mintázatok a Csendes-óceánon felerősödhetnek vagy eltolódhatnak.

Az Antarktiszt körülvevő Déli-óceán valószínűleg gyorsabban melegedne anélkül, hogy az AMOC a hőt észak felé, az Atlanti-óceánba húzná. Ez felgyorsíthatja az antarktiszi jégpolcok olvadását, ami tovább növelné a globális tengerszint emelkedését. Egyes modellek szerint ez a következő évszázadokban akár méternyi tengerszint-emelkedést is eredményezhet – ami elég lenne ahhoz, hogy a világ partvonalait teljesen átrajzolják.

A halászat világszerte zavarokkal nézne szembe. Az AMOC ugyanis jelentősen befolyásolja a tápanyagok eloszlását az óceánban, és összeomlása átszervezné a tengeri ökoszisztémákat. Azok a halállományok, amelyek generációk óta eltartották a part menti közösségeket, drámaian eltolódhatnak, vagy jelentősen lecsökkennének.

Még a globális szénciklus is eltolódna. Az óceán jelenleg az emberi CO2-kibocsátás nagyjából egynegyedét nyeli el, de ez a megkötés részben attól a cirkulációtól függ, amely a szénben gazdag felszíni vizeket a mélyóceánba szállítja. Egy meggyengült vagy összeomlott AMOC csökkentené ezt a szén-dioxid-elnyelést, ami azt jelentené, hogy több CO2 maradna a légkörben – ez felgyorsítaná a felmelegedést és egy újabb ördögi visszacsatolási hurkot hozna létre.

Biztonságpolitika

Nem véletlen, hogy a fenti válságjelenségeket figyelembe véve, katonai tervezők szorosan figyelik ezeket a forgatókönyveket. A NATO az éghajlatváltozást, beleértve az AMOC esetleges összeomlását is, kritikus biztonsági fenyegetésként azonosította. A tagállamok mezőgazdasági rendszereinek, energiahálózatainak és gazdasági alapjainak zavara kihívást jelentene a szövetség kollektív védelem fenntartására való képességét illetően. A tömeges népességmozgások megterhelhetik a tagállamok közötti kapcsolatokat, és potenciálisan destabilizálhatják az európai biztonságot alátámasztó politikai koalíciókat.

A kísértő bizonytalanság

Talán ennek a fenyegetésnek a legnyugtalanítóbb aspektusa az, hogy mennyi mindent nem tudunk még. A klímakutatók képesek azonosítani a figyelmeztető jeleket és modellezni a lehetséges kimeneteleket, de a fordulópontokat természetüknél fogva nehéz pontosan megjósolni. Nem tudjuk pontosan, hol van a küszöbérték, milyen gyorsan következhet be az átmenet, vagy hogy a korai figyelmeztető rendszerek mennyi időt adhatnak nekünk a reagálásra.

Az alapvető probléma az, hogy a fordulópontok nem lineárisak. A fokozatos változásokkal ellentétben, ahol a hatások arányosan skálázódnak az okokkal, a fordulópontok olyan küszöbviselkedéseket foglalnak magukban, ahol a kis további lökések hirtelen nagy, visszafordíthatatlan változásokat indíthatnak el. Képzeljük el, hogy lassan homokszemeket adagolunk egy halomba – sokáig semmi drámai nem történik, majd hirtelen az egész halom „lavinaként” omlik össze. Most ilyen kis adagokat érzékelünk az Atlanti-óceán áramlásainál, de nem tudjuk, milyen közel vagyunk a képletes lavinához.

A jelenlegi megfigyelőrendszerek, bár kifinomultak, még mindig nem alkalmasak arra, hogy pontosan megjósolják, mikor következhet be egy ilyen összeomlás. A RAPID tömb és más megfigyelőrendszerek példátlan betekintést nyújtanak az AMOC jelenlegi állapotába, de ezek csak körülbelül két évtizede működnek – ez éghajlati szempontból egy szempillantás. Egy olyan rendszer viselkedését próbáljuk megjósolni, amely évszázados, évezredes időskálákon működik, egyetlen ciklus apró töredékét felölelő adatok felhasználásával.

Néhány kutatás szerint az AMOC rugalmasabb lehet, mint amire számítottunk, és olyan visszacsatolási mechanizmusokkal rendelkezik, amelyek segíthetnek a gyengülésből való kilábalásban. Például, ahogy a cirkuláció gyengül és Európa lehűl, az Észak-Atlanti-óceán feletti csökkent párolgás kevesebb édesvíz-beáramlást jelenthet a csapadékból, ami potenciálisan lehetővé teszi a sótartalom helyreállását és a cirkuláció újbóli megerősödését. Egyes modellek az ilyesfajta „önstabilizáló” viselkedésre utalnak.

Más tanulmányok sötétebb képet festenek, azt sugallva, hogy talán már átléptük a visszafordíthatatlan pontokat anélkül, hogy észrevennénk, és hogy a teljes következmények egyszerűen még nem jelentkeztek az óceán lassú reakcióideje miatt. Az óceán egy hatalmas termikus víztározó, amely évtizedek és évszázadok alatt, nem pedig évek alatt reagál a változásokra. Lehet, hogy már elindítottunk olyan folyamatokat, amelyek csak akkor válnak nyilvánvalóvá, ha gyermekeink vagy unokáink szembesülnek a következményekkel.

Utóhang: Tudunk-e, pontosabban fogunk-e időben reagálni?

Ennek a történetnek nem kell katasztrófával végződnie. Ugyanaz a tudomány, amely figyelmeztet minket a veszélyre, a megoldások felé is mutathat. Az üvegházhatású gázok gyors csökkentése, a felhasznált gázok kibocsátása lelassíthatja Grönland jégtakarójának olvadását, és potenciálisan megakadályozhatja, hogy az AMOC átlépje a fordulópontját. A technológia már létezik; ami hiányzik az a kollektív akarat, hogy megtegyük a szükséges lépéseket.

·         A már folyamatban lévő megújuló energiára való átállásnak drámaian fel kell gyorsulnia.

·         A fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúrát szűk értelemben vett gazdasági élettartamának vége előtt le kell építeni, elfogadva a rövid távú költségeket a hosszú távú túlélés érdekében.

·         A nap-, szél- és más tiszta energiaforrásoknak nem a kényelmes évtizedes időskálán, hanem éveken belül kell(ene) felváltaniuk a fosszilis tüzelőanyagokat.

·         A még gyerekcipőben járó szén-dioxid-eltávolító technológiáknak gyorsan ki kell fejlődniük. A közvetlen levegőből történő megkötés, a fokozott időjárás-változás és más megközelítések segíthetnek a légköri CO2 csökkentésében, és potenciálisan visszafordíthatják a jégolvadást okozó felmelegedés egy részét.

·         A természetes szén-dioxid-elnyelők – erdők, vizes élőhelyek, tőzeglápok – védelmének és helyreállításának globális prioritássá kell válnia. Ezek az ökoszisztémák kivonják a szenet a légkörből, miközben számtalan egyéb előnnyel is járnak. Elvesztésük felgyorsítja a fordulópontok felé vezető utunkat; megőrzésük és bővítésük döntő időt nyer.

Mindez példátlan befektetéseket, politikai támogatást és társadalmi mozgósítást jelent. Ez egy olyan kihívás, amely összpontosított innovációt és beruházásokat igényel, olyat, mint amilyen volt a Manhattan Projekt vagy az Apollo Program.

Transznacionális és regionális alkalmazkodás

Az alkalmazkodási tervezést azonnal el kell kezdeni, még akkor is, ha a legrosszabb kimenetelek megelőzésén dolgozunk. A közép-európai nemzeteknek forgatókönyv-tervezést kell készíteniük a drámai éghajlatváltozások lehetőségére, azonosítaniuk kell a sebezhetőségeket és vészhelyzeti terveket kell kidolgozniuk. Ez mindent jelent a hidegálló növényfajták nemesítésétől az építési szabályzatok újratervezésén át a vészhelyzeti készletek felhalmozásáig. A felkészülés költsége töredéke annak, ha felkészületlenül ér minket.

A nemzetközi együttműködés nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen is. Az AMOC összeomlása nem olyan probléma, amelyet bármelyik nemzet egyedül meg tud oldani. Összehangolt fellépést igényel a kibocsátások csökkentése érdekében, közös kutatást a megértés és az előrejelzés javítása érdekében, valamint megállapodásokat arról, hogyan kezeljük a következményeket, ha a megelőzés kudarcot vall. A Párizsi Megállapodás és az azt követő éghajlati megállapodások kiindulópontokat jelentenek, de ambícióiknak meg kell egyezniük a fenyegetés mértékével.

Az ablak bezárul

Az idő az az erőforrás, amelyből a leggyorsabban kifogyunk. A késedelmes cselekvés minden egyes éve növeli a fordulópontok átlépésének valószínűségét, szűkíti a megvalósítható válaszok körét, és növeli az elkerülhetetlenné váló szenvedés mértékét. Az AMOC-ot nem érdeklik a gazdasági ciklusok, a választási naptárak vagy a geopolitikai feszültségek. A fizikai kényszerekre – hőre, édesvízre, lendületre – a folyadékdinamika és a termodinamika törvényei szerint reagál.

A kegyetlen irónia az, hogy az AMOC összeomlásának megakadályozásához szükséges intézkedések számtalan más módon is előnyösek lennének az emberiség számára. A fosszilis tüzelőanyagok elégetésének csökkentése megtisztítaná a levegőt, megelőzve a szennyezés miatti több millió korai halálesetet. A megújuló energiára való áttérés több millió munkahelyet teremtene, és csökkentené a változékony globális energiapiacoktól való függőséget. Az erdők védelme megőrizné a biológiai sokféleséget és védené a vízkészleteket. Nem arra kérnek minket, hogy áldozzuk fel a jólétet az éghajlati stabilitásért – lehetőséget kapunk arra, hogy egy jobb, ellenállóbb és igazságosabb civilizációt építsünk, miközben elkerüljük a katasztrófát.

De próbának is vagyunk kitéve. Vajon a demokratikus társadalmak képesek-e nehéz döntéseket hozni a hosszú távú fenyegetésekkel kapcsolatban, amikor a közvetlen költségek kézzelfoghatóak, az előnyök pedig bizonytalanok és távoliak? Tudunk-e együttműködni a nemzeti határokon átnyúlóan, amikor politikai rendszereink a rövid távú gondolkodást és a törzsiséget jutalmazzák? Képesek vagyunk-e elég gyorsan átalakítani energiarendszereinket és gazdaságainkat ahhoz, hogy megelőzzük a melegedő bolygó fizikáját?

A Golf-áramlat Európa csendes jótevője volt az egész feljegyzett történelem során, lehetővé téve a civilizáció kialakulását az északi szélességi körökön, amelyek egyébként barátságtalanok lennének. Most abban a helyzetben vagyunk, hogy eldöntsük, ez így marad-e az elkövetkező évszázadokban. Az óceán jeleket küld nekünk – emelkedő hőmérséklet, változó sótartalom, gyengülő keringés. A kérdés az, hogy vajon odafigyelünk a jelekre és megtesszük a szükséges lépéseket – még időben. Most úgy tűnik, nem! Ez nem egy távoli, elvont fenyegetés. Ez egy jelen esemény, amelynek a visszaszámlálása már elkezdődött. Az ebben az évtizedben hozott döntéseink – az energiáról, a földhasználatról, a nemzetközi együttműködésről – fogják meghatározni, hogy Közép-Európában megmarad-e az az éghajlat, amely eddig fenntartotta, vagy egy új jégkorszak következik számunkra.

Borítókép: www.openstreetmap.org

A A Golf-áramlat csendes változásai: Európa és az új jégkorszak veszélye bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A lillafüredi Szeleta-tetőn a kirándulót a „Körös-körül lombkorona tanösvény” feliratú tábla fogadja, néhány száz méterrel odébb azonban egy többhektáros tarvágás látványa következik, ahol korábban 120–130 éves erdő állt. Az erdőrészt az Északerdő Zrt. termelte le, amiről korábban az Átlátszó fairtásként számolt be – írta a Telex. Az állami társaság saját felületén hangsúlyozta: a fakitermelés az erdőkezelés része, és új erdőt nevelnek utána, így az erdőterület nem csökken. Hozzátették, hogy az Egererdő Zrt. és az Északerdő Zrt. nem végez tarvágást védett területen, őshonos faállományokban, még akkor is, ha úgy tűnik egy egyszerű kirándulónak. A vita azonban jóval túlmutat ezen az egy helyszínen, és nem csupán a Szeleta-tetői vágásokról szól.

Bozzay Balázs, a 10 Millió Fa Alapítvány szakértőjeként úgy véli, hogy az erdészeti ágazat a fundamentumaiban érzi támadva magát. “Sajnálatos, hogy néhány írás kollektíven ítélte el a teljes erdészeti ágazatot, mert ez nyilván nem igaz és jogosan érezhető bántónak. Az agresszív, sértő kommunikáció káros, emberileg is, és a vita szempontjából is. Ugyanakkor ha a vitát kiváltó írások lényegét vizsgáljuk, ez az ügy  és az arra adott, széles nyilvánosság előtti, összehangoltnak tűnő ágazati kommunikáció nem pusztán reakció a kritikákra, hanem egy alapvető szemléleti különbségnek is a jele” – vélekedett a lapunk által megkérdezett szakember. Erre utalhat ugyancsak Kiss László, az Országos Erdészeti egyesület elnöke is, aki nyílt levelében azt írja, hogy “Lehet, hogy a szélsőséges és indulatos megszólalások sok „követőt” vonzanak, de aligha szolgálják a magyar erdők ügyét. Azt csak a konszenzust kereső, tényalapú párbeszéd mozdíthatja előre. A jelenkor erdővel szemben megfogalmazott jóléti elvárásait a felgyorsult klímaváltozás közben szükséges kiszolgálnunk oly módon, hogy erdeink a szélsőséges időjárási körülmények következményeit is ki tudják védeni. Ezek a tényezők szakmánkat válaszadásra sürgetik. Azonban erdeink kezelésének megváltoztatása csak úgy és csak olyan módon lehetséges, ha az a magyar erdők érdekét szolgálja” – írta nyílt levélben Kiss László.

“Az alapvető kérdés az, hogy mi az erdő elsődleges rendeltetése, és nem is feltétlenül csak a védett területeken. Az erdészeti gondolkodás a faanyagtermelést tekinti központi célnak, míg a biológusok, ökológusok, természetvédők és az érdeklődő civilek az erdőt összetett ökológiai rendszerként látják”

– mondta Bozzay Balázs. Hozzátette, hogy ezek az élő rendszerek klímaszabályozó, vízmegtartó és élőhelyi funkciókat látnak el. Érdemes ennek a helyzetnek a kapcsán feltenni azt a kérdést, hogy az erdészeti ágazat miért ragaszkodik ilyen mértékben a véghasználathoz, illetve ahhoz az állításukhoz, miszerint az erdők csak és kizárólag úgy tudnak a társadalom számára hasznosan fennmaradni, ha azt ők és úgy kezelik, ahogy ezt eddig tették? Nyilván ezzel összefügg, de szintén érdekes kérdés, hogy miért próbál meg az ágazat az erdőkről úgy beszélni, mintha az egy homogén massza lenne, holott a saját nyilvántartásukban is teljesen elkülönül a természetes, természetszerű és az ültetvény erdő. Már csak ez a differenciált megközelítés is közelebb hozhatná a feleket egymáshoz. A tudatos csúsztatások, amik az erdészeti ágazat mainstream irányából érkeznek, legalább annyira nem segítenek, mint a „fairtás” emlegetése a másik oldalon.

Bozzay rámutatott, hogy a mintegy 2,1 millió hektárnyi hazai erdőterületből a fokozottan védett részek mindössze néhány tízezer hektárt tesznek ki, a védett erdők összterülete pedig körülbelül 440 ezer hektár. „Miért nem lehet legalább ezeken a területeken elsődlegesen a természetvédelmi, még inkább a klímavédelmi célokat faanyagtermelést nem szolgáló módon érvényesíteni? A védett erdőkből ma kikerülő mennyiségű faanyagot pont az erdészeti ágazat által fennen hangoztatott, éves többlet-növekmény is tudná fedezni”. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi erdőgazdálkodási és jogi rendszer nem garantálja a természetvédelmi szempontok érvényesülését, ezért világos állami és jogi döntésre lenne szükség, hogy a nemzeti parkokban és a fokozottan védett területeken kizárólag a természet megőrzése lehessen az elsődleges cél.

“A változó klíma, a szélsőséges időjárás és a túltartott vadállomány miatt egyre nehezebb a tarvágások utáni sikeres felújítás, ami gazdasági kockázatot is hordoz”. Hozzátette, hogy ha az ágazat nem nyit új szemlélet felé, erős társadalmi nyomás fogja kikényszeríteni az erdők komplex ökológiai szolgáltatásainak előtérbe helyezését.

“Magyarország erdeinek 95 százalékán folyik faanyagtermelés, még a védett és Natura 2000-es területeken is. A kitermelt faanyag több mint fele nem tartós felhasználásra kerül: száz rönkfa közül hatvan-kettőt eltüzelnek, húsz biomassza-erőműbe kerül, évente mintegy 1,4 millió köbméternyi fát jelentve”

 – áll abban a dokumentumban, amelyet a legnagyobb hazai természetvédelmi szervezetek írtak alá február elején, mivel szerintük az erdőkben elsődlegesen a faanyagot látó gyakorlat legnagyobb kárvallottjai Magyarország nemzeti parkjai. A dokumentum rávilágít, hogy védett erdei élőhelyek pusztulnak – miközben a kivágott és erőművekben elégetett fa kétharmada nem az otthonok fűtését, hanem veszteségként az utcák és a környezet melegítését szolgálja. Száz kitermelt fából hatvankettőt energetikai célra használnak fel, és ezek közül húsz biomassza-erőműbe kerül.

A civil dokumentum és a megszólalások összessége szerint a vita nemcsak az egyes tarvágásokról szól, hanem az egész hazai erdőgazdálkodás szemléletéről: arról, hogy az erdők nem csupán faanyagot jelentenek, hanem ökológiai, klíma- és biodiverzitási szempontból is értékes rendszerek, amelyek jogszabályokkal kellene védeni.

Borítókép: wikipedia

A Védett erdők kezelése: itt a szemléletváltás ideje bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Az EGT és Norvég Civil Alap új támogatási ciklusa (az Orbán- kormány miatt) sokéves kimaradás után tér vissza Magyarországra, hogy támogassa a független magyar civil társadalom működését.  A költségkeret közel 23 millió euró, ebből mintegy 19,5 millió euró kerül kiosztásra pályázati úton közvetlenül a hazai civil szervezeteknek.

A Civil Alap az EGT és Norvég Alapok keretében, Izland, Liechtenstein és Norvégia hozzájárulásával 15 európai uniós tagállam – köztük Magyarország – számára nyújt támogatást. Az Alap célja egy sokszínű civil társadalom támogatása, amely fellép a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme, az emberi méltóság, az egyenlőség és a szabadság értékeinek az erősítése érdekében. A Civil Alap működtetői Magyarországon az Ökotárs Alapítvány, az Autonómia Alapítvány és a Kárpátok Alapítvány – Magyarország alkotta konzorcium.

Teltházas konferencián, norvég és izlandi szervezetek részvétele mellett mutatták be február 11-én  az EGT és Norvég Civil Alap hazai lebonyolítói a 4.  támogatási ciklus programot, amely hosszú kimaradás után tér vissza, és jelent a következő években közel 23 millió euró többletforrást a magyar civil társadalom számára.

A program lebonyolítását minden országban egy, a támogató országok által nyílt pályázati eljárás során kiválasztott konzorcium végzi, ez Magyarországon az Ökotárs Alapítványból, mint konzorciumvezetőből, illetve az Autonómia Alapítványból és a Kárpátok Alapítvány–Magyarországból áll.

Sok év kimaradás után

Az EGT és Norvég Civil Alap sokéves kimaradás után tér vissza Magyarországra, hogy segítse a sokszínű civil társadalom megerősödését, és olyan civil szervezeteknek nyújtson támogatást, amelyek védik a demokráciát, erősítik a jogállamot és segítik az emberi jogok érvényesülését, munkájukkal pedig képviselik az emberi méltóság, az egyenlőség és a szabadság értékeit.

A megnyitón beszédet mondott Vegard Kaale, a Norvég Királyság budapesti nagykövete, aki így fogalmazott:

“A független civil szervezetek nélkülözhetetlenek minden demokratikus társadalom egészséges működéséhez, mivel segítenek ellenőrizni a hatalmat, támogatják a társadalmi befogadást, valamint felerősítik azoknak a hangját, akik gyakran nem hallatszanak. Az EGT és Norvég Alapok ezért nem csupán pénzügyi támogatást jelentenek, hanem olyan közös európai értékeket is erősítenek, mint az átláthatóság, az aktív állampolgári részvétel és a felelős, elszámoltatható kormányzás.”

A rendezvényen köszöntőt mondott Vegard Kaale, a Norvég Királyság budapesti nagykövete, a lebonyolítók bemutatták a hazai civil szektor helyzetét, és ismertették a pályázati program részleteit.

A Civil Alapot és a pályázati felhívásokat bemutatta:
– Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója
– Bata Boglárka, a Kárpátok Alapítvány-Magyarország igazgatója
– Nun András, az Autonómia Alapítvány igazgatója

Már lehet pályázni

A lebonyolítók a támogatási összeget az elkövetkező években nyílt pályázati rendszerben, szakértői értékelések alapján osztják szét a hazai civil társadalom szereplői között. A következő másfél évben összesen hét pályázati felhívást terveznek megjelentetni különböző témakörökben, amelyek közül a megnyitóval egy időben három vált elérhetővé:

SZERVEZETI TÁMOGATÁSOK: a kiíráson a hazai civil szektorban kulcsszerepet betöltő szervezetek stratégiai fejlődésének, tudásátadó és hálózatépítő szerepének erősítésére, 4,5 éves időtartamra, legfeljebb 200 000 euró támogatás nyerhető.

VELED VAGYUNK, UKRAJNA! A kiírás célja a háború áldozatainak segítése, a menekültek (civil szervezeteinek) megerősítése, és az ukránellenes propaganda ellensúlyozása, legfeljebb 4 éves időtartamra maximum 120 000 euró támogatás nyerhető.

PÁLYÁZAT FEJLESZTŐ SZERVEZETEKNEK innovatív, művészi, digitális vagy részvételi eszközöket alkalmazó módszerek kidolgozására és alkalmazására a hazai civil szektor újjáélesztése és megerősítése érdekében. Legfeljebb 4 évre maximum 100 000 euró támogatás nyerhető.

A rendelkezésre álló forrásokat a következő években folyamatosan, nyílt pályázati rendszerben, szakértői értékelések alapján osztjuk szét a hazai civil társadalom szereplői között.  

A következő hónapokban további felhívások megjelenése várható.

Az aktuális pályázati felhívásokkal és a programmal kapcsolatos minden információ megtalálható a program honlapján, a norvegcivilalap.hu-n.

Az aktuális pályázati felhívásoka program honlapján

Előadást rögzítette/szerkesztette: Sarkadi Péter.
Fotó:Sarkadi Péter.

A Zöldhang podcast: Újraindult az EGT és Norvég Civil Alap Magyarországon bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Az EGT és Norvég Civil Alap új támogatási ciklusa (az Orbán- kormány miatt) sokéves kimaradás után tér vissza Magyarországra, hogy támogassa a független magyar civil társadalom működését.  A költségkeret közel 23 millió euró, ebből mintegy 19,5 millió euró kerül kiosztásra pályázati úton közvetlenül a hazai civil szervezeteknek.

A Civil Alap az EGT és Norvég Alapok keretében, Izland, Liechtenstein és Norvégia hozzájárulásával 15 európai uniós tagállam – köztük Magyarország – számára nyújt támogatást. Az Alap célja egy sokszínű civil társadalom támogatása, amely fellép a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme, az emberi méltóság, az egyenlőség és a szabadság értékeinek az erősítése érdekében. A Civil Alap működtetői Magyarországon az Ökotárs Alapítvány, az Autonómia Alapítvány és a Kárpátok Alapítvány – Magyarország alkotta konzorcium.

Teltházas konferencián, norvég és izlandi szervezetek részvétele mellett mutatták be február 11-én  az EGT és Norvég Civil Alap hazai lebonyolítói a 4.  támogatási ciklus programot, amely hosszú kimaradás után tér vissza, és jelent a következő években közel 23 millió euró többletforrást a magyar civil társadalom számára.

A program lebonyolítását minden országban egy, a támogató országok által nyílt pályázati eljárás során kiválasztott konzorcium végzi, ez Magyarországon az Ökotárs Alapítványból, mint konzorciumvezetőből, illetve az Autonómia Alapítványból és a Kárpátok Alapítvány–Magyarországból áll.

Sok év kimaradás után

Az EGT és Norvég Civil Alap sokéves kimaradás után tér vissza Magyarországra, hogy segítse a sokszínű civil társadalom megerősödését, és olyan civil szervezeteknek nyújtson támogatást, amelyek védik a demokráciát, erősítik a jogállamot és segítik az emberi jogok érvényesülését, munkájukkal pedig képviselik az emberi méltóság, az egyenlőség és a szabadság értékeit.

A megnyitón beszédet mondott Vegard Kaale, a Norvég Királyság budapesti nagykövete, aki így fogalmazott:

“A független civil szervezetek nélkülözhetetlenek minden demokratikus társadalom egészséges működéséhez, mivel segítenek ellenőrizni a hatalmat, támogatják a társadalmi befogadást, valamint felerősítik azoknak a hangját, akik gyakran nem hallatszanak. Az EGT és Norvég Alapok ezért nem csupán pénzügyi támogatást jelentenek, hanem olyan közös európai értékeket is erősítenek, mint az átláthatóság, az aktív állampolgári részvétel és a felelős, elszámoltatható kormányzás.”

A rendezvényen köszöntőt mondott Vegard Kaale, a Norvég Királyság budapesti nagykövete, a lebonyolítók bemutatták a hazai civil szektor helyzetét, és ismertették a pályázati program részleteit.

A Civil Alapot és a pályázati felhívásokat bemutatta:
– Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója
– Bata Boglárka, a Kárpátok Alapítvány-Magyarország igazgatója
– Nun András, az Autonómia Alapítvány igazgatója

Már lehet pályázni

A lebonyolítók a támogatási összeget az elkövetkező években nyílt pályázati rendszerben, szakértői értékelések alapján osztják szét a hazai civil társadalom szereplői között. A következő másfél évben összesen hét pályázati felhívást terveznek megjelentetni különböző témakörökben, amelyek közül a megnyitóval egy időben három vált elérhetővé:

SZERVEZETI TÁMOGATÁSOK: a kiíráson a hazai civil szektorban kulcsszerepet betöltő szervezetek stratégiai fejlődésének, tudásátadó és hálózatépítő szerepének erősítésére, 4,5 éves időtartamra, legfeljebb 200 000 euró támogatás nyerhető.

VELED VAGYUNK, UKRAJNA! A kiírás célja a háború áldozatainak segítése, a menekültek (civil szervezeteinek) megerősítése, és az ukránellenes propaganda ellensúlyozása, legfeljebb 4 éves időtartamra maximum 120 000 euró támogatás nyerhető.

PÁLYÁZAT FEJLESZTŐ SZERVEZETEKNEK innovatív, művészi, digitális vagy részvételi eszközöket alkalmazó módszerek kidolgozására és alkalmazására a hazai civil szektor újjáélesztése és megerősítése érdekében. Legfeljebb 4 évre maximum 100 000 euró támogatás nyerhető.

A rendelkezésre álló forrásokat a következő években folyamatosan, nyílt pályázati rendszerben, szakértői értékelések alapján osztjuk szét a hazai civil társadalom szereplői között.  

A következő hónapokban további felhívások megjelenése várható.

Az aktuális pályázati felhívásokkal és a programmal kapcsolatos minden információ megtalálható a program honlapján, a norvegcivilalap.hu-n.

Az aktuális pályázati felhívásoka program honlapján

Előadást rögzítette/szerkesztette: Sarkadi Péter.
Fotó:Sarkadi Péter.

A Zöldhang podcast: Újraindult az EGT és Norvég Civil Alap Magyarországon bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A 2022-es KSH felmérés adatai alapján mutatjuk a háztartások fűtési módjait és napelemmel, napkollektorral való ellátottságát.

Az alábbi térképen azt lehet böngészni, hogy a háztartások hány százalékában van fa-, gáz, szén- vagy elektromos fűtés.

Az árammal való fűtés elterjedőben van, és főleg azokon a területeken, ahol a napelemek kiépítése megtörtént (ld. lentebb). A fafűtés a vidéki területeken általános, a városokban visszaszorulóban van. A Mátra térségében és még néhány településen makacsul tartja magát a széntüzelés.

Az alábbi kördiagramok a távfűtés, a központi fűtés és az egyedi fűtési módok arányát mutatják.

Az alábbi térképen az látszik, hogy a háztartások hány százalékában taláható légkondícionáló, hőszivattyú, napelem vagy napkollektor.

A városokban és a Balaton környékén már sok helyen eléri a 40%-ot van a légkondícionálóval ellátott háztatások száma, míg a napelemek kiépítése csak 1-2 településen éri el a 20%-ot.

A Magyarország számokban: Fűtés, hűtés bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Miközben a klímaváltozásról leggyakrabban a hőhullámok és az aszály ugrik be, a tél is egyre kiszámíthatatlanabb arcát mutatja Magyarországon. Az idei évben több térségben napokig mínusz 20 fok körüli hideget mértek, ami az elmúlt évekhez képest egyértelműen extrémnek számít. Pongrácz Rita meteorológussal, az ELTE Meteorológia Tanszék oktatójával arról beszélgettünk, mi okozza a hirtelen, kemény lehűléseket, és milyen telek várhatók a jövőben. A szakértő szerint a felmelegedés nem azt jelenti, hogy eltűnnek a zord telek, hanem azt, hogy egyre gyakoribbak lehetnek a szélsőségek. Megkérdeztük azt is, hogyan tudunk felkészülni az ilyen időjárási helyzetekre.

A Zöld Hang az elmúlt években többször is foglalkozott már a szokatlan időjárási jelenségekkel és a klímaváltozás egyre látványosabb hatásaival. Miközben a figyelem gyakran a nyári hőhullámokra és a pusztító aszályra irányul, a téli szélsőségek ugyanúgy komoly kihívást jelentenek számunkra. Az idei tél több térségben is megmutatta, hogy a fagyos időszakok nem tűntek el — sőt, időről időre kifejezetten zord formában térhetnek vissza.

Pongrácz Ritát arról kérdeztük, mennyire számít rendkívülinek a mínusz 20 fok körüli hideg, mi okozza az ilyen lehűléseket, és hogyan tudunk felkészülni az extrém időjárási helyzetekre.

Az idei télen napokig mínusz 20 Celsius fok körüli vagy az alatti hőmérsékletek is előfordultak az ország egyes részein. Ez már extrém hidegnek számít hazánkban?

Az elmúlt éveket tekintve mindenképpen extrémum (szélsőérték – a szerk.) Ha a HungaroMet hosszú idősorait nézzük, Magyarországon a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet -35 °C volt: ezt Miskolc közelében, Görömbölytapolcán mérték 1940 februárjában.

A napi minimumhőmérsékleti rekordok közül az utóbbi évtizedekben a leghidegebbet 2017 januárjában regisztrálták, amikor -28,1 °C-ot mértek Tésán. A 2000-es évek elején is voltak hasonló szélsőségek: Orosházán -26,1 °C-ot, Zabaron pedig -28,3 °C-ot, majd -31,9 °C-ot is mértek.

A mostani télen ugyan nem dőlt meg új országos rekord, de 2026 januárjában Szécsényben -25 °C-ig süllyedt a hőmérséklet.

Ez azért is figyelemre méltó, mert a megelőző télen a legalacsonyabb érték nagyjából 10 fokkal magasabb volt: 2025 februárjában Zabaron -15,6 °C-ot jegyeztek fel.

Hogyan alakulnak ki extrém hideg téli napok az ország egyes részein?

A téli hideg arktikus légtömegek északról érkeznek, lényegében a globális légköri cirkuláció részeként. A trópusok és a sarkvidéki között található mérsékelt övben az áramlás alapvetően nyugatról keletre halad. Ugyanakkor ebben, a földrajzi szélességi körökkel nagyjából párhuzamosan futó légmozgásban időről időre megjelenik arra merőleges komponens is. Ennek fő célja a trópusi területekre érkező többletenergiának a jóval kevesebb napsugárzást kapó pólusok irányába való szállítása.

A folyamat során az északi félgömbön a hidegebb légtömegek dél felé áramlanak. A Kárpát-medencét északról valamelyest védik a hegyláncok, ugyanakkor, ha már megjelenik a hidegebb légtömeg a Kárpátokon belül, a felszín közelében ún. hideg légpárnaként viszonylag hosszabban fennmaradhat.

Visszatérve a nyugati alapáramlásra, és ennek hullámzásával a hideg, illetve a melegebb légtömegek észak-déli irányba szállítására, a mérsékelt övben így kialakuló hullámzó áramlás változó alakú lehet, a sarkvidéki légtömegek nem mindig ugyanott haladnak déli irányba.

Emiatt a hazai nagy hidegek gyakoriságában is nagy változékonyság jelenik meg.

Egyik tél rendkívül enyhe (például az előző 2-3 tél is ilyen volt), a másik tél viszont a szokásosnál hidegebb (ahogy idén történt). Természetesen egy-egy téli idény során is előfordulhatnak enyhébb és zordabb időszakok, melyek kiejtve egymást a teljes télre akár átlagos téli középhőmérsékletet is eredményezhetnek. Egyébként a téli középhőmérséklet normálértéke (azaz 30 évre vonatkoztatott átlaga) a teljes ország területét nézve 0,4 °C.

A klímaváltozásnak is köze van az extrém mínuszokhoz? Ha igen, hogyan befolyásolja a téli értékeket?

A kutatások szerint a klímaváltozás hatására a szélsőségek gyakrabban, hosszabb ideig és intenzívebben jelentkezhetnek.

Miközben a globális átlaghőmérséklet emelkedik, ez nem jelenti azt, hogy minden év egyre melegebb lesz az előzőnél. Sokkal inkább arról van szó, hogy az átlag körül nagyobb kilengések jelennek meg.

A hazai telek az elmúlt öt évtizedben egyértelműen enyhültek, de ez nem zárja ki azt, hogy időnként zordabb időszakok is előforduljanak. A jövőben is erre kell felkészülnünk: lesznek enyhe telek kevés csapadékkal, de időről időre rendkívül hideg epizódok is megjelenhetnek a Kárpát-medencében. Ez összefügg azzal, hogy a nyugati áramlás egyre inkább hullámzó jellegűvé válhat.

Milyen hatással van a szervezetünkre, a mindennapokra az extrém hideg?

Az emberi szervezet rosszul viseli a nagy hideget. Ha valaki közvetlenül ki van téve a fagyos időnek, a végtagok könnyen megfagyhatnak, ami súlyos esetben maradandó károsodáshoz vezethet. Szélsőséges helyzetben a kihűlés veszélye is fennáll. A legfontosabb, hogy ilyen napokon fűtött helyen tartózkodjunk, és ha muszáj kimenni a szabadba, akkor megfelelő, réteges öltözködéssel védekezzünk. A hidegérzetet nemcsak a hőmérséklet határozza meg: a szél jelentősen ronthatja, míg a napsütés sokat enyhíthet rajta.

Készülhetünk arra, hogy az ilyen értékek a jövőben gyakrabban is megismétlődhetnek? Akár hosszabb ideig, nagyobb területen?

A felkészülés mindenképpen fontos.

A kihívást főleg az jelenti, hogy az egymást követő enyhe telek könnyen hamis biztonságérzetet keltenek. Ettől még bármelyik tél során előfordulhat zordabb időszak, amikor a fűtési igény hirtelen megnő.

Ehhez országos szinten tervezésre van szükség: biztosítani kell a fűtési rendszerek folyamatos ellátását, és azt is, hogy a megnövekedett energiaigényt a rendszer kezelni tudja.

Hogyan tudunk alkalmazkodni a várható dermesztő napokhoz?

Egyéni szinten elsősorban a megfelelő fűtésre és az öltözködésre kell figyelni, valamint arra, hogy a szabadban lehetőleg minél kevesebb időt töltsünk. Szolgáltatói és országos szinten a legfontosabb kérdés a fűtési igény biztosítása és az ehhez szükséges energiaforrások stabil rendelkezésre állása. Az energiaátmenet szempontjából hosszú távon a fosszilis tüzelőanyagokról érdemes megújuló forrásokra áttérni. A téli időszakban a napsugárzás sokszor kevésbé használható, ezért Magyarországon a geotermikus energia, illetve a szélenergia bevonása különösen fontos lehet.

A Eljött a szélsőségek kora? – Interjú Pongrácz Rita meteorológussal bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Számos civil szervezet több-kevesebb sikerrel száll szembe a mérhetetlen állami támogatással terjeszkedő távol-keleti akkumulátoriparral. Az első fecske a GödÉrt Egyesület volt, melynek korábbi elnökségi tagját, Bodnár Zsuzsa újságírót előtt kérdeztük a gödi ellenállás elmúlt 8 évének tapasztalatairól.

(Az interjú a Telex oknyomozó cikkének megjelenése előtt készült, a botrány kitörése után megkerestük Bodnár Zsuzsát néhány újabb kérdéssel. Válaszaival az interjút kiegészítettük.)

Bodnár Zsuzsa újságíró

Fontos visszatekinteni arra, mennyire gyanútlan volt a gödi lakosság a Samsung SDI érkezésekor. Ha jól emlékszem, azzal indult a történet, hogy egyszer csak arra eszméltek az emberek, hogy kivágtak egy erdőt a határban? 

A Samsung SDI már 2001 óta jelen volt,  amikor 30 hektár földet vásárolt Gödön, amin képcsőgyárat létesített. Ez azonban 2014-ben becsődölt, majd 2016-ban bejelentették, hogy a területén akkumulátorgyárat építenek. Ez még akkor keveseket foglalkoztatott. Aztán a második szakaszban a gyár meglévő területe mellé megvásároltak még 80 hektárt, abból 24 hektár volt az erdő, melynek kivágása mutatta, hogy valami nagy beruházás készül. A 80 hektár  Samsungnak való átjátszását egy kvázi zárt képviselőtestületi ülésen beszélték meg a település vezetői. Az ülésről készült hangfelvétel kiadására ugyan kérésemre kötelezte a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) a gödi jegyzőt, ám a hangfelvételt végül csak a  polgármesterváltás után  kaptam meg. (https://www.youtube.com/watch?v=KIgkYZNaJO4)

Akkor derült ki, hogy felsőbb utasításra úgy tettek, mintha a gödi önkormányzat kérné, hogy mezőgazdasági és erdős övezetei helyén ipari területet alakítsanak ki. Sőt, ahhoz is kérték levelükben Szijjártó Péter külügyminiszter közbenjárását, (https://drive.google.com/drive/folders/1IyjavEuF8qwMYty3yJ6OKYVy9ItsNztk) hogy a kormány a 80 hektárt beruházási célterületté, az ügyet pedig nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé minősítse. Annak viszont nem volt szabad nyilvánosságra kerülnie, hogy a Samsung SDI fogja megvenni a megpályáztatott területet. Még azt is sikerült ezzel a csellel elérni – az EU-s szabályozás kijátszásával –, hogy a Samsung végül állami támogatást is kaphasson az akkugyár felépítésére. Sokan még mindig úgy tudják, hogy ezt az egészet a kormány döntötte el, és Göd vezetésének nem is volt semmi mozgástere. Egyébként a fideszes képviselők még most is ezt állítják.

Érdekes, hogy mennyire hasonló mintázatot mutat Sóskúton a Dongwha elektrolitgyár és NMP-feldolgozó üzem alattomban való betelepítése… 

Azért az nagy különbség, hogy a sóskúti történet idején már évek óta tartott az akkuipar elleni civil ellenállás Gödön. A Samsung érkezésekor, 2016-17-ben még senki nem volt felkészülve arra, hogyan viselkednek ezek a cégek Magyarországon. Azt meg végképp nem tudtuk, hogy ez a gyár mekkora lesz. Azt mondták, felépül egy új ipari üzem, aminek nem lesz jelentős környezeti hatása. Ezt a történetet aztán fenntartották a folyamatos bővítés ellenére is. Ott voltam az első lakossági megbeszélésen 2018-ban, amikor Göd-Újtelep lakosai elkezdtek az aggasztó környezeti hatásokról beszélni. Olyan vegyületeket említettek, például a rákkeltő hatású NMP-t, amiről addig nem is hallottam. Mégis el kellett telnie két évnek, hogy több száz ember megjelenjen a felső küszöbértékű veszélyes üzemként való engedélyeztetés közmeghallgatásán. Ott már komoly felzúdulás volt.

Gödön is volt ingatlanmutyi a háttérben? Magántulajdonosok szántóit vásárolta meg a Samsung?

Igen, 40-50 magántulajdonostól vásároltak össze, illetve sajátítottak ki 55 hektárt, a 24 hektáros erdőt az önkormányzattól vették. Egyetlen tulajdonos sem mondta, hogy nem adja az ingatlanát, leginkább az volt a problémájuk, hogy kevesellték a földjeikért ajánlott összeget. Jellemző módon egyenként szalámizták le a tulajdonosokat, más és más árakat alkudtak ki, és a puhítás része volt, hogy újabb szakértői kirendelésekkel fárasztották őket. Sokan a rendszerváltás utáni földkiadással jutottak területhez, nem is művelték. Azt viszont sérelmezték, hogy ipari célra átminősítve többet érne, nekik mégis keveset ajánlottak. Néhány gödi család ugyanakkor jó áron adott el. Az is kiderült, hogy az eladásokat és a kisajátításokat a Tuzson Bencéhez, vagyis a térség parlamenti képviselőjéhez köthető ügyvédi iroda intézte. Tuzson volt 2018 májusától 2020 januárjáig a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára is, 2023-tól pedig igazságügyminiszter lett. Sokat keresett az ő egykori ügyvédi irodája az ügyleteken, mivel a folyamatos bővítés miatt mindig újabb területeket kellett kisajátítani. 

A volt tulajdonosok most is ott élnek? Van lelkifurdalás, közösségen belüli feszültség amiatt, hogy a város kárára nyerészkedtek?

Emiatt jelentős feszültség nem volt, viszont az akkugyárnak sokan nem örültek – és ez is nagyban hozzájárult, hogy 2019-ben az ellenzéki összefogás jelöltjei győztek a korábbi fideszes városvezetés ellenében. Fontos kiemelni, hogy Göd agglomerációs város – a többség Budapesten dolgozik. Sokan nem tudják, eserleg nem is érdekli őket, hogy a vállalkozói és földtulajdonosi kör, amely évtizedek óta meghatározza a helyi politikát, nem változik. 2019-ben ugyan az ellenzéki összefogás, egy momentumos polgármesterrel az élén, leváltotta őket, de mivel – úgymond – az új csapat „nem tudta vezetni a várost”, minden visszarendeződött. A hajdani polgármesterből, aki utat csinált itt a Samsungnak, „társadalmi megbízatású” alpolgármester lett.

Ez a gödi „különleges gazdasági övezet” háttértörténete?

Igen. Az ellenzéki városvezetéstől elvonták a pénzt, gyakorlatilag kifosztották. Gödön jött létre az első különleges gazdasági övezet, amit azért hoztak létre, hogy kontrollálni tudják a várost, megbüntessék az ellenzéki vezetést, és biztosítsák a Samsung zavartalan működését. Majd amikor a momentumos polgármester lemondásra kényszerült, lényegében megzsarolták a várost, hogy akkor lesz útépítésre és minden egyébre pénz, ha megszavazzák a lakosok a Fidesz-kegyenc Kammerert. Ezért az egyesületünk nem is indított polgármesterjelöltet, a képviselőink csak listáról kerültek be. De így is volt olyan körzet, ahol csak 40 szavazaton múlt, hogy megválasszanak minket. Végül betartották a szavukat – ha most Gödön  nincs is kolbászból a kerítés, kolbásztöltő fesztiváltól kezdve mindenféle gasztropiknik szórakoztatja a gödi lakosságot. Jön a pénz, hogy a Fidesz meg tudja őrizni a hatalmát. Minden hétvégén buli van, tejben-vajban fürödnek a nyugdíjasok, a vállalkozók, a gödi sportegyesület. De azért van 3-4 ezer ember, akik tisztában vannak azzal, hogy a gödi gyár működése veszélyt és kockázatot jelent a lakosságra.

Az ingatlanok elértéktelenedése mérhető?

Ez egy hosszan a Duna mentén húzódó település, és a folyóhoz közeli részeken ugyanolyan drágák, míg a Samsung környezetében  nehezebben eladhatók az ingatlanok –  a közvetlenül a gyár mellett lévő Göd-Újtelep házai pedig féláron se kelnek el. A gyártól 600-800 méterre van egy lakópark, ahol a gyárra néző, vagy ahhoz közeli lakások szintén nehezebben eladhatók. Most az új engedélyezési eljárás zajlik – mivel a GödÉrt Egyesület pert nyert, és a bíróság megsemmisítette a Samsung környezethasználati engedélyét -, és annak az anyagában találtam egy részt, amely a gyár  ingatlanpiaci hatását elemzi. Konkrét utcaneveket sorol fel, amelyekben érzékelhetően csökkent az ingatlanok értéke. 

A vendégmunkások honnan érkeztek?

Utoljára a Samsung 2019-es fenntarthatósági jelentésében szerepelt a munkások összetétele. Akkor több mint 3000 dolgozójuk volt, annak a fele volt vendégmunkás, köztük sok ukrán, kínai, vietnámi. Azóta cserélődtek a munkások, az új gyáregységbe sok filippínót terveznek behozni – dél-koreai sajtóhírek szerint. (A termelési csúcsidőszakban 8 ezer körül volt a dolgozók száma. – a szerk.) A gyár vezetői mind koreaiak. Az újtelepi munkásszállón lakókkal sok probléma volt eleinte, de aztán valószínűleg a vezetők leállíthatták a városba való bejárást,  és igyekeznek a helyi lakosok és a külföldi vendégmunkások találkozását a minimálisra csökkenteni. Ami azért nem nehéz, mert a külföldi munkavállalók nagyon sokat dolgoznak, túlóráznak hétvégén is, és inkább Budapestre járnak be szórakozni. Az a tendencia, hogy nem annyira Gödön, inkább a környékbeli falvakban helyezik el őket, ahol négy-öt-hat szobát adnak ki számukra, és buszokkal szedik össze őket. Így meg lehetett akadályozni, hogy társadalmi konfliktus legyen a jelenlétükből. Egyébként dolgos emberek, akik pénzt akarnak keresni, aztán másfél-két év után hazamennek – beteg tüdővel.

Gödiek jelentős számban dolgoznak ott?

Nem, a 2019-es jelentésben is csak 90 gödi szerepel. Akiknek ez inkább lehetőséget kínál, az Vácduka, Kosd, Vác környékének lakosai, ahol kevés a munkalehetőség, esetleg Nógrád megyei falvak – ezekről a településekről hoznak munkásokat buszokkal.  Egyébként a koreai vezetőség jobban szereti a vendégmunkásokat, mert könnyebben alkalmazkodnak a munkabeosztáshoz, és érdekeltek abban, hogy túlórázzanak. A vezetők nem igazán engedik, hogy a dolgozók egymással kommunikáljanak, netán összefogjanak. A Samsung SDI ebben élen jár, ide a szakszervezetet sem engedték be, a másik hazai dél-koreai cég, az SK gyárában legalább sikerült a munkásoknak szakszervezetet alakítani. 

Volt kapcsolat a cég dél-koreai menedzsmentjével?

Nem. Volt olyan időszak, amikor azt ígérték, rendszeresen fognak a lakossággal kommunikálni.  2019-ben kiadtak egy  fenntarthatósági jelentést, amiben közzétették a gyár akkor kibocsátásairól adatait – azt ígérték, ezt minden évben kiadják, de ez nem történt meg, s gyakorlatilag minden lényegi információt eltitkolnak a helyiek elől. A sajtó megkereséseire nem válaszolnak, lakossági fórumokra nem jönnek el, a közmeghallgatásokon a legmagasabb szintű képviselőjük a HR-es volt. A polgármesterrel jóban van a cég kommunikációs szóvivője – a Telex cikkéből is megismert Paplanos Péter -, aki az utolsó közmeghallgatáson kijelentette, hogy semmi közük a gödi csatornákból felhabzó fehér anyaghoz. Ezután viszont a vízművek vezérigazgatója – a Göd-ÉRT folyamatos megkeresései nyomán – végül elárulta, hogy a Samsung SDI engedte bele a gödi közcsatornába a tűzoltásra használt anyagot. Paplanos Pétert meghívtuk egy egyesületünk által szervezett demonstrációra, és átadtuk neki a gödi lakosság kérdéseit, kéréseit, hogy továbbítsa a gyár vezetősége felé. Soha nem kaptunk választ erre, sem tőle, sem a cégtől. A Telexen látható fotó akkor készült, amikor a polgármesterrel bejelentették, hogy csodálatos zajvédelem lesz Gödön. Majd utána felépült a játszótér köré egy üvegfal, de továbbra sincs zajvédelem.

Januári hír, hogy a 2022-es durva balesetben a Samsung területén egy villanyszerelőt 6900 voltos áramütés ért, és súlyos égési sérüléseket szenvedett. Vádat emeltek egy dél-koreai művezető ellen, aki nem jelent meg a bíróságon, elhagyta Magyarországot, és elfogatóparancsot adtak ki ellene. Mivel így nem folytatható le a tárgyalás, a bíróság felfüggesztette az eljárást. A Samsung az alvállalkozókra hárítja a felelősséget, amelyek időközben felszívódtak, az ügy pedig öt éven belül elévül. A Telex cikkéből jobban érthető, miért zárkóztak el ennyire a károkozás elismerésétől. Ti mivel magyaráztátok?

Azzal, hogy nem érdekli őket az ilyesmi, és ezt megtehetik, hiszen a kormány a támogatási szerződésekben nem kötött ki munkáltatói feltételeket. Ebben egyébként nem mindegyik ázsiai multicég egyforma. Például az ácsi kínai katódgyár, meg a CATL Debrecenben próbálta  meggyőzni a helyi lakosságot, hogy nem fog környezetkárosító tevékenységet folytatni. A Samsung SDI erről másként gondolkodik. Nálunk pedig nem olyan a városvezetés, hogy fontosnak tartaná kikényszeríteni a kommunikációt. 

Találtatok olyan papírokat, amelyekből kihámozható, milyen megállapodást köt a magyar állam az akkumulátorgyártó külföldiekkel?

Semmilyen szerződés nem ismert. Amikor a Közlönyben megjelenik, hogy valamelyik cég ilyen-olyan támogatást kap, és ott van, hogy melyik minisztérium a felelőse, akkor én erről bármi konkrétumot is kérdezek sajtósként – vagy adatigénylést nyújtok be -, szinte mindig elutasító választ kapok.  Onnan próbáltam részleteket megtudni, hogy megnéztem, mivel indokolta a magyar állam az EU-s támogatások megadását. Azt találtam, hogy szerintük Pest megyében nincs elég munkahely, ezért kell támogatnia a Samsung SDI gyárának Gödön való létesítését. Ezeket az érveket egyébként az EU elfogadta.

Irigylésre méltó az a civil kurázsi, amivel ti Gödöt szolgáljátok. Az egyesület megszervezésekor mennyire érzékeltetek törésvonalat a lakosságon belül, „ősgödiek” és „gyüttmentek” között?

Nem igazán. Annyiban igen, hogy minél „gyüttmentebb” valaki, annál kevésbé van ide beágyazódva, és annál kevésbé érdekli Göd sorsa. 

Érdekes, én épp fordítva gondoltam, hiszen a beköltözőket a Duna-part és a tiszta levegő vonzotta Gödre…

Igen, de nincs idejük úgymond “civilkedni”. Arra az idősebb, főleg a nyugdíjas réteg ér rá. Azon kívül az emberek nagyon elfásultak ebben a történetben. Még az utolsó, személyes részvétellel megtartható közmeghallgatásra, meg a mi korábbi lakossági fórumainkra eljött 300-500 ember, de aktívan kevesen akarnak részt venni a hatóságokkal vagy az önkormányzattal vívott sziszifuszi munkában. Nem állítom, hogy érdektelenek lennének a helyiek, hiszen adnak az adójukból 1%-ot, meg drukkolnak is nekünk. A 60-70 fős tagságunkból kb. 15-18 ember aktív. Azt hiszem, ez nagyjából igaz más civil szerveződésekre is. Néha azt érzem, a szomszédos Sződligeten vagy Fóton jobban értik a gyárral kapcsolatos gondokat, mint nálunk. Furcsa volt látni, hogy egyik-másik rendezvényünkre távolabbi településekről többen eljöttek, mint Gödről.

Hogyan értékeled a sikereiteket?

Mindenképpen büszke vagyok arra, hogy ismernek minket, és sikerült a hatósággal szemben pert nyernünk.  De ez az ügy annyira bonyolult és sokrétű, annyi beadványt kellett gyártanunk, olyan sok szervezettel hadakoztunk már és annyi testületi ülésen, közgyűlésen, tájékoztatón vettünk részt, hogy felsorolni is hosszú lenne. Tulajdonképpen az is eredmény, hogy a hatalom tart tőlünk, és megpróbáltak minket “idegen érdekek” kiszolgálóinak beállítani – sikerültelenül. Most bizonyosságot nyert – az Átlátszó annak idején is posztolta -, hogy emiatt támadta a portált a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Ezt én egyébként mindig is tudtam, hiszen ugyanakkor keresték meg a GödÉrtet is azzal, hogy adjunk ki olyan adatokat, amiket nem adhattunk ki. Meg is indokoltuk, hogy miért, és megírtuk, hogy a pénzügyi dolgaink nyilvánosak, minden fenn van a honlapunkon, köszönjük szépen a megkeresést. Az Átlátszó pedig ugye pert nyert a hivatallal szemben. Úgyhogy most beigazolódott, hogy az Átlátszóra valóban az akkus téma miatt sütötték rá a hazaárulás vádját – azok, akik egy külföldi multi érdekében nem tartatják be a hatósági előírásokat. Most arról is lehullt a lepel, hogy hamis az a narratíva, hogy a cég betartaná a szabályokat, ha szigorúan vennék a hatóságok. Kiderült, hogy a Samsung igenis elvárta a kormányzattól, hogy hunyjon szemet a környezetszennyezés felett.

Adatokkal bizonyítottuk, hogy a gyár szennyezi a környezetet, folyamatosan jogsértéseket követ el, rengeteg büntetést kapott már és számos esetben veszélyeztette a környezetét. Erről most kiderült, hogy az általunk feltárt tényeknél is sokkal súlyosabb a valóság.

Sok újdonság volt neked a tegnapi Telex-cikkben, vagy inkább csak megerősítés mindarra, amit tudtál, csak nem volt rá bizonyítékod?

Az nyilván új volt, hogy a Telex olyan belső jegyzőkönyveket kapott meg, amelyek arra utalnak, hogy a dolgozók folyamatos mérgezése még azokon a mérési eredményeken is túlmenő mértékű volt, amelyekért a munkavédelmi hatóság sokszor megbüntette a Samsungot. Tehát, hogy a dolgozók vérében nem 200, hanem 500 szoros volt a nikkel vagy a kobalt szintje. Annak a hátterét is megírták, hogy amikor fölmerült az üzem bezárása emiatt, akkor bepánikolt a vezetés, és végül elkezdett komolyabb légszűrőberendezéseket rendelni.
 A munkásokat ért szennyezések problémájába a GödÉrt Egyesület nem kapcsolódott be, azt mint átlátszós újságíró követtem nyomon a bírságokról szóló jelzőkönyvekből. Egyéves procedúra után sikerült elérnem, hogy ne takarják ki azoknak az anyagoknak a nevét a dokumentumokban, amikkel a dolgozókat mérgezték. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság erről szóló állásfoglalása precedens értékű volt, és később más civilek is tudták használni.

A kormányzati reakciókról konkrétan nem tudtunk, csak pletykákat hallottunk, hogy „itt volt Orbán”, és hogy „be fogják zárni az üzemet”. A Telexnek sikerült a háttérben zajló kormányvitákról is információt szerezni, sőt, azt is kideríteni, hogy a titkosszolgálatok vizsgálódtak a Samsung felsővezetői körében. Óriási a visszhangja annak, hogy a kormányzat mindenről tudott, mégsem lépett. 

Mit gondolsz, azok után, hogy a Samsung felépített egy ekkora beruházást, csapot-papot itt hagyva távozott volna, ha komolyabban számon kérték volna rajta a környezetvédelmi szabályok betartását?

Ezeket a cégeket azzal csábították ide, hogy itt lazán veszik a szabályozásokat. Nagyon feldúlt volt a Samsung, amikor kiderült, hogy a magyar kormány ígérete ellenére itt nincs munkaerő. Ezek után az alap, hogy nem zaklatják őket környezetvédelmi aggályokkal. A Telex cikke megmutatja, hogyan gondolkodtak erről a kormányon belül, és hogy voltak komoly erről komoly viták. 

Az biztos, hogy a Samsung története mutatja, mennyire meghatározó számukra a piac, a világpolitikai helyzet és a támogatás. Nem tudták maguk se, hogy mekkora üzemet fognak itt létesíteni. A magyar kormány  ugyanakkor a végletekig kiszolgálta őket. Most a koreai és a kínai gyártók közti kiélezett piaci versenyben mindkét fél irányában megy magyar részről az “udvarlás”. Az EU pedig azért nyomja a pénzt a koreai cégekbe, még a veszteségeseket is támogatva, hogy a kínaiakat lenyomja. A bonyolult ügyletek közepette az tényleg a legutolsó szempont, hogy a munkavállalókat milyen balesetek érik, és a környezetet mennyire szennyezik. 

Úgy tűnik, az volt a stratégia, hogy amíg nincs erős civil, vagy szakmai ellenállás, addig mindent bele. Dél-Koreában okos az állam, sok tudományos cikk jelent meg a környezeti problémákról, mobil laborok  ellenőrzik már folyamatosan a gyárak kibocsátásait. Majd pár év múlva, amikor kiderül, mennyire elszennyeződött a talaj a vagy a víz Magyarországon a gyárak működése következtében, talán lesz változás ebben. Csak lehet, hogy az már késő lesz. Az sehol a világon nem fordulhatna elő, hogy amikor a Greenpeace Magyarország közzé teszi, hogy NMP-vel szennyezettek a szántóföldek a Samsung körül, arra nulla reakció legyen a hatóság részéről. Ilyen  pl. csak a kínai rákosfalvak környezetében történhetett meg. Bonyolult világ ez, és szerintem az EU is haszonélvezője mindennek. Németországban nemrég a koreai SungEelHiTech – Bátonyterenyén. Szigetszentmiklóson van akkuhulladék-feldolgozó üzemük – ötnapos közmeghallgatáson hiába próbálta meggyőzni a  megjelent lakosságot, akik 8 ezer kérdést nyújtottak be az engedélyezési eljáráshoz kapcsolódóan. A cég végül lemondott arról, hogy üzemet nyisson  Németországban, ehelyett nálunk kívánja jelentősen bővíteni a kapacitását – de a bátonyterenyei önkormányzat pereli a kiadott engedélyt. A mi gödi eljárásunkhoz nem tudom hány kérdést fognak majd benyújtani a gödiek. Arra pedig egyáltalán nem számíthatunk, hogy a kormányt kiszolgáló gödi városvezetés fellép a lakosság védelmében. 

Mivel magyarázod, hogy ez a cikk pont most jött ki, és nem az Átlátszónak adták oda az anyagot, hanem a Telexnek?

Weiler Vilmos is írt már több alapos, tényfeltáró cikket a Telexen a hazai akkuipar működési anomáliáiról, vélhetően ezért keresték meg őt információkkal. Gratulálok a cikkéhez! Most már, úgy látszik, az emberek kevésbé félnek – akár a dolgozók is – attól, hogy szivárogtassanak. A kommentelők is felvetik, hogy a viták kikerülése annak a jele, hogy nagy ellentétek vannak a kormányon belül.

Hogyan értékeled a Telexben emlegetett két magyar kormányközeli Samsung-vezető – Szabó László és Paplanos Péter – tanácsadói szerepét?Szerinted ennek a két embernek a mesterterve volt az a Samsungnak beadott narratíva, hogy a civilek akadékoskodásait külföldről támogatott szervezetek szítják, akik meg akarják buktatni a kormányt, de nem áll mögöttük lakossági támogatás?

Nem hiszem, ezt nyilván egyeztették a kormányzattal. A Samsungot meg kellett nyugtatni. Amikor a GödÉrt pert nyert, óriási balhé volt a Samsungnál. Az Átlátszóban megírtam, hogy az egyik koreai hírportál szerint Szöul illetékes minisztériuma, valamint magyarországi nagykövetsége „megkezdte a helyzet felmérését és a bírósági ítélet elemzését”. Tehát akkor a magyar kormánynak nagyon kellett ígérnie. Nem véletlen, hogy Lantos Csaba energiaügyi miniszter, a Fenntartható Fejlődés Bizottság meghallgatásán kijelentette, nem ért egyet ezzel a bírósági ítélettel. Így történhetett meg, hogy átlépve a bírósági ítéleten engedély nélkül is működhetett tovább a Samsung.

Szerinted abban, hogy a miniszterelnök végül mégsem vette le a védelmet a gyárról – és hogy a gödiek nem láncolták magukat a gyár kapujához – mennyire játszott szerepet, hogy az 500-szoros szennyezési határérték-túllépéssel mérgezett emberek szinte kizárólag külföldi vendégmunkások?

Abszolút benne van, mert ugye ezeket a munkásokat nem tudjuk a kamera elé állítani. De azért sem lehet ezt az egészet felgöngyölíteni, mert a koreai vezetőket eltüntetik. És hát nem csak munkavédelmi ügyek vannak itt. Megírtam azt is, hogy az üzem tetejére kiült a fekete rákkeltő NMC-por, amire azt mondták, hogy az grafit. A hatóság egyébként ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy mintát már nem lehetett venni a tetőn lévő anyagból.

Ez az ügy most atombombaként fog robbanni?

Mindenképpen nagy visszhangja lesz. Ráadásul most, közel a választásokhoz, az ellenzéki pártok – főként a TISZA – számára is ütőkártya lehet ez a valóban súlyos ügy a kormánnyal szembeni kommunikációban.

Most, hogy a Telex dokumentumai szerint erősen felvethető Tuzson Bencének, a térség fideszes képviselőjelöltjének felelőssége abban, hogy a Samsung akadálytalanul mérgezhette a dolgozóit, várható komolyabb helyi lakossági tiltakozás?

Én remélem, hogy ez felébreszti az embereket. Az biztos, hogy mi, civilként, tesszük a dolgunkat. Van is mit csinálnunk, mert ugye attól még, hogy nincs engedélye, nem zárt be a gyár. Az ilyesmi egy normális jogállamban nyilván nem fordulhatna elő. Az pedig végképp elképzelhetetlen lenne, hogy még csak azt sem mondják meg, milyen jogszabályra alapozva működhet mégis a gyár. 

Érdekes, hogy úgy látod, az embereket nem érdekli eléggé a környezetszennyezés ügye. Nem arról van szó, hogy nem látják, hogyan tudnák megvédeni magukat? 2023-ban a gödi választópolgárok 30 százaléka ment el szavazni. Ez szerintem a reménytelenség érzéséről árulkodik.

2024-ben  a leadott szavazatok 34%-át az egyesületünk jelöltjei kapták, ez több ezer gödi választópolgárt jelent, akiket valóban érdekel a környezetük állapota. Az emberek mérlegelik a dolgokat. Azt is, hogy a váltást követően megjött a Samsung-adó, és vannak fejlesztések, kaptunk bölcsődét, de nem kapunk szakrendelőt, új iskolát. Most a vezetés beígérte az uszodafejlesztést. Közben a TISZA országgyűlési jelöltje járja a körzetet, Gödön is van sok követője, a város közepén van egy Tisza-szigetközpont, és egyre több ember hajlandó részt venni a közéletben. A Fidesz jelöltje, Tuzson Bence igazságügyi miniszter Dunakeszin nagyon népszerű, mert a város sok fejlesztést kapott. Tuzson pajtása Kammerernek, tehát ha ő bukna, akkor bármi megtörténhet.

Hogyan működik a GödÉrt egyesület tapasztalat-megosztó tevékenysége? Az Akárteis Mozgalom keretei közt?

Legfőképpen igen. Azon kívül megyünk, ha hívnak minket, levélben válaszolunk mindenkinek. Vannak gyűléseink háromhetente, ahol megbeszéljük az összegyűlt kérdéseket. Nézem a hatósági hirdetményeket, bírósági határozatokat, és ha ezekről írok, az vissza tud hatni a helyi civilek munkájára. A Göd ÉRTt Egyesület tagjai már kész jogászok, elképesztően sok tudást halmoztak fel. Hihetetlen, hogy mire kényszerül a civil állampolgár egy arrogáns hatalommal szemben. Szerencsére hiába próbál mindent eltitkolni, a ravasz civilek mindenbe beleütik az orrukat.

Milyen jövőképed van?

Most azt mondom, lássuk meg, mi lesz áprilisban. Egyébként pedig büszkék vagyunk arra, hogy elértük, hogy megsemmisítették a gyár engedélyét, és új eljárásra kötelezték. Arra is, hogy sok mindent beépítettek az immár 590 oldalas dokumentációba, amit a szakértőink a gyár korábbi engedélyezési eljárása során észrevételeztek. Persze, mivel ugyanúgy egy zajos gyárat engedélyeztek, beleírva, hogy majd zajcsökkentő intézkedéseket kell tenniük, valószínűleg megint bepereljük őket. Ahol van erős civil ellenállás, ott eljátsszák, hogy komolyan veszik a kifogásokat. Reménykedünk, hogy lesz változás, és akkor könnyebb lesz a hatóságokat rákényszeríteni, hogy elvégezzék a feladatukat, és talán lesz környezetvédelmi minisztérium is. Addig is tesszük, amit eddig: mindig az aktuális tennivalóra koncentrálunk. Mondjuk arra, hogy holnap mit posztolunk ki.

A A gödi akkugyár elleni civil ellenállás története – interjú Bodnár Zsuzsával bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Uniós jóváhagyás nélkül történt meg az első betonöntés – vagyis a hivatalos építkezés kezdő lépése – Pakson. Az Orbán-kormány formálódó új energiapolitikájában azonban – bár az egész EU-ban példátlan – nem ez az egyetlen meghökkentő lépés.

Nap+atom – a kormányzati kommunikáció alapján ez a magyar energiarendszer két fő pillére, és ezek a fő fejlesztési irányok is. A paksi atomerőmű (Paks 1) az áramfelhasználás közel 40%-át adja, közben napirenden van a második, ismét 20 évre szóló üzemidő-hosszabbítás, és a napokban az első betonöntésnek nevezett munkafázissal a két új reaktorblokk építését célzó paksi bővítés (Paks 2) hivatalosan is a kivitelezési szakaszba lépett az eddigi, 12 éve tartó előkészítő fázis után (a magyar kormány a megvalósításról 2014 januárjában szerződött a Roszatommal, az eredeti tervek szerint az első új blokkan 2013-ra kellett volna elkészülnie).

A helyzetet bonyolítja, hogy az EU Bírósága tavaly megsemmisítette a projekt állami támogatásának uniós engedélyét. Egyúttal pedig azt is kimondta, hogy a Roszatom tender nélküli megbízásának indokoltságát és jogszerűségét is mélyrehatóan meg kell vizsgálni, e nélkül ugyanis nem dönthető el, hogy az állami támogatás indokolt-e (a Bizottság a teljes finanszírozást állami támogatásnak tekinti). Jelenleg tehát az a jogi felállás, hogy a Paks 2-vel kapcsolatos kifizetésekre nincs uniós jóváhagyás. Ha a Bizottság a jelenleg is zajló felülvizsgálatban úgy dönt, hogy egy harmadik országbeli – ráadásul orosz – fővállalkozó-generálkivitelező állami finanszírozással történő megbízása nem egyeztethető össze az uniós versenyszabályokkal, akár az is megtörténhet, hogy az összes eddigi és ez utáni kifizetést vissza kell fizetni. Ami természetesen megoldhatatlan, hiszen a Paks 2 projektcég, vagyis a megrendelő az eddig elköltött mintegy 780 milliárd forintot továbbadta; nagyobbrészt a Roszatomnak, kisebb részt magyar, illetve más külföldi alvállalkozóknak.

Mivel időközben a majdani Paks 2 kapacitásának közel ötszörösét kitevő naperőmű-kapacitás épült ki az országban, ha süt a nap, és az egyébként egyre több műszaki gonddal küzdő Paks1 is termel, akkor a magyar energiapiacon áramfölösleg van, borús napokon vagy havas időben (illetve Paks1 meghibásodása esetén) viszont áramhiány. Az atom és a napenergia nem optimális kiegészítői egymásnak, mert az atomerőművek folyamatos zsinóráramtermelésre lettek fejlesztve, a leállításuk-újraindításuk körülményes, a napelem pedig értelemszerűen akkor termel áramot, ha süt rá a Nap. Magyarország ebből adódóan jellemzően olcsón ad el és drágán vásárol az európai árampiacon, ami nem a legkedvezőbb pozíció. A 2026 eleji adatok szerint a piaci (rezsicsökkentés, vagyis állami árbeavatkozás nélküli) villamosenergia‑árak Magyarországon magasabbak voltak, mint több környező országban, miközben az ország jelentős importra szorult: a fogyasztás mintegy egyharmadát tartósan importból fedezi, sőt csúcsidőben akár 40–50 % körüli arány is előfordul.

A rendszer kiegyensúlyozásához egyrészt szélerőművekre (mivel a szél éjjel, illetve borús időben is fújhat), illetve könnyen/gyorsan indítható és leállítható új gázerőművekre lenne szükség. Új szélerőművek építésére ugyanakkor 2010, vagyis az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta tilalom van – igaz, egy február elején megjelent rendelet ezt elvben feloldotta. A gázerőművekkel pedig az a fő gond, ami az egész szisztémával: erőteljesen kénytelenek a már most is 80 százalékban Oroszországból érkező energiaimportra támaszkodni – legalább is a 2027-ben életbe lépő uniós tilalomig.

Ezzel együtt gázerőmű-ügyben is vannak új fejlemények. A kormány és az állami tulajdonú MVM több új gázerőmű‑építési projektet is elindított vagy támogatott. A legnagyobb ilyen projekt a Tiszaújvárosban épülő, 1000 MW kapacitású kombinált ciklusú gázturbinás (CCGT) erőmű. A MVM Tisza Erőmű Kft. és az olasz Ansaldo Energia valamint a török Çalık Holding konzorciuma megkötötte a kivitelezési szerződést. A projekt finanszírozására 1,2 milliárd eurós szindikált hitelszerződést írtak alá 11 bank bevonásával.

Egy másik fontos lépés a Mátra Erőmű helyszínén épülő új CCGT egység, amelynek tervezett kapacitása kb. 540–650 MW, és amely 2025‑ös terv szerint 2028‑ra készülhet el. Ez az egység része annak a stratégiának, amely a meglévő lignit‑függő termelés kiváltására és modern, alacsonyabb CO₂‑kibocsátású gázerőművek bevezetésére irányul. Új gázerőművek építéséről államközi megállapodás is született Törökországgal (amelyben amúgy új olaj‑ és gázmezők feltárása is szerepel együttműködési területként).

Az alfa és az ómega viszont változatlanul az, hogy mi lesz Paks2-vel. A labda jelenleg a Bizottság térfelén van, de biztosra vehető, hogy az áprilisi magyarországi választásokig nem lesz érdemi előrelépés a felülvizsgálatban. Erre utal az is, hogy a testület immár másodszor hosszabbította meg a Párbeszéd-frakcióban ülő Tordai Bence adatigénylését a Roszatom Paks2-vel kapcsolatos alvállalkozói szerződéseinek nyilvánosságáról, méghozzá meglehetősen átlátszónak tűnő indoklással: „a szükséges konzultációkat még nem fejezték be”. Azaz kivárják a választás eredményét, mivel a kampányban bármilyen irányú bizottsági állásfoglalásnak pártpolitikai következménye vagy üzenete is lehetne. Ami egyfelől reális, másfelől viszont közben újabb közpénz-milliárdok tűnnek el a feneketlen paksi közpénznyelőben.

A Drága, de legalább a miénk: mérlegen az unortodox magyar energiapolitika bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Az IMF 2023-ban felmérte az egyes országok felkészültségét a mesterséges intelligencia alkalmazásaira, ennek eredményét mutatjuk ezen a héten.

A kutatók felmérték a digitális infrastruktúra állapotát, a humán erőforrások helyzetét, az innovációt és a jogi szabályozást, és ebből alkották meg az AI Felkészültségi Indexet.

Az ábrán a lefelé mutató nyíllal ki lehet választani a részindeket is, a grafikon oszlopaira kattintve pedig meg lehet nézni az egyes országok állapotát.

Magyarország a digitális infrastruktúra esetében viszonylag jól áll, de az emberi erőforrások és különösen szabályozás és jogbiztonság tekintetében utolsó a kiemelt országok között.

A Magyarország számokban: Felkészültség a mesterséges intelligencia alkalmazására bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Mit érdemes tudni az Európai Unió természet-helyreállítási rendeletéről? Ezt a kérdést jártuk körbe Halassy Melindával, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársával.

Milyen célkitűzései vannak az Európai Uniónak a természet helyreállításával kapcsolatban?

Az Unió fő célja, hogy 2030-ig megállítsa, illetve hosszabb távon visszafordítsa a biológiai sokféleség csökkenését. Ez hozzájárulna az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, valamint az ökoszisztémák természetes működésének és az általuk biztosított szolgáltatásoknak a helyreállításához. Az EU több témában is határozott, számszerű célokat fogalmazott meg az új természet-helyreállítási rendeletében. Ezek közül kiemelt jelentőségű a nem megfelelő állapotú természetes, illetve természetközeli élőhelyek helyzetének javítása. Emellett abban az esetben, ha az egyes területek mérete nem elégséges, akkor kiegészítő módon a kiterjedésük növelését, vagyis új élőhelyek létrehozását, korábban megszűnt élőhelyek kialakítását is tartalmazza célként a rendelet.

Pusztai tölgyes helyreállítása Nagykőrös közelében.
Fotó: Bajomi Bálint.

A természetes és természetközeli élőhelyekre vonatkozó rendelkezések 2030-ig elsősorban a közösségi jelentőségű élőhelyekre, illetve a Natura 2000-es területeken belül történő állapotjavításra és helyreállításra írnak elő lépéseket. A rendelkezések az élőhelyek mellett az Európai Unió által meghatározott közösségi jelentőségi fajokra is vonatkoznak. Itt nincsenek konkrét számszerű célok, de a nem jó állapotban lévő fajok esetén megfelelő körülményeket kell számukra kialakítani. Ez elsősorban a nekik megfelelő élőhelyek mennyiségét, minőségét jelenti, illetve azt, hogy ezek az élőhelyek össze legyenek kapcsolva. Az a cél, hogy a fajok képesek legyenek hosszabb távon is fennmaradni.

Az Európai Unió további célja a folyók összeköttetésének a javítására, ami nem csak a gátak által felszabdalt folyók átjárhatóságát jelenti, hanem például az árterek irányába megengedett vízmozgásról és az árterek természetes működésének a javításáról is szól. Ezen kívül vannak célkitűzések a beporzó rovarok állományainak és fajgazdagságának a javítására, a mezőgazdasági és erdei ökoszisztémák állapotának a javítására, illetve a városi zöld felületek megőrzésére és növelésére.

Minden uniós ország számára kötelező ez a rendelet?

Közvetlenül alkalmazandó minden tagállamban, így Magyarországon is. A rendelet megvalósítása kötelező, viszont azt az egyes tagországoknak kell meghatározniuk, hogy konkrétan hogyan valósítják meg. A célokat ez év szeptemberéig kell az úgynevezett Nemzeti Természet-helyreállítási tervben leírni, összefoglalni. A tervben benne lesz a megvédendő élőhelyek kiterjedése és állapota, a fajok igényei, helyzete. Utána 2030-ig, 2040-ig és 2050-ig meghatározott százaléknyi javulást kell elérni a területen. A helyreállítási tervnek ezen kívül tartalmaznia kell egy listát arról is, hogy milyen helyreállító, illetve fenntartó intézkedésekkel lehet ezt az adott tagországban elérni.

Milyen élőhelyeket fognak helyreállítani Magyarországon? Hol fogják ezeket kialakítani?

Fontos tudni, hogy a helyreállítást a rendelet viszonylag tágan értelmezni. Tehát a helyreállításhoz tartozik az is, hogyha a természetközeli élőhelyek jobb állapotba kerülnek, és ehhez végzünk beavatkozásokat, illetve az is, hogyha az elpusztult élőhelyek helyett új élőhelyeket alakítunk ki, vagy rekonstruálunk.

Magyarországon, de a legtöbb EU-s tagállamban is 2030-ig elsősorban a hazai és az EU-s jogszabályok által védett természetvédelmi területekre koncentrálnak. Ez utóbbiak a Natura 2000-es területek. Szinte mindegyik tagállam elsődleges célja a még meglévő természetközeli élőhelyek állapotának a javítása. A már folyamatban lévő helyreállítási beavatkozásokat is el lehet majd számolni. Ilyeneket számos nemzeti park jelenleg is végez a területén. Az úgynevezett országjelentések szolgáltatnak majd alapot ahhoz, hogy milyen élőhelyeket kell helyreállítani. Ezek az Élőhelyvédelmi és a Madárvédelmi Irányelvhez kapcsolódó jelentések a közösségi jelentőségű élőhelyek és fajok állapotáról szólnak. Magyarországon 22 élőhelyet, 102 madárfajt és 212 egyéb fajt foglalnak magukban ezek a jelentések. A dokumentumok leírják ezeknek az általános állapotát, a trendjeit, a veszélyeztető tényezőket, illetve hogy hogyan lehetne javítani az állapotukat. Ez mutatja meg, hogy hol lenne a legfontosabb beavatkozni.

A másik tényező az, hogy hol lehet megvalósítani ezeket a beavatkozásokat: hol van rá terület, pénzforrás és megfelelő módszerek. A saját tapasztalataim alapján úgy látom, hogy gyepek esetében például a homoki vagy a szikes élőhelyeken van nagyobb lehetőség helyreállításra, akár új élőhelyek létrehozására is, jellemzően olyan területeken, amelyek nem alkalmasak más használatra. A közösségi jelentőségű erdők esetében leginkább a gazdálkodási mód megváltoztatása járulhat hozzá ahhoz, hogy jobb állapotot érjünk el, míg a kiterjedés növelése kevésbé alkalmas erre. Például az extrém száraz alföldi területeken felmerülhet, hogy a gazdálkodási mód átálljon fakitermelési célt nem szolgáló módokra. Az extrém száraz alföldi területek közül, amelyek kicsit magasabban fekszenek, ott az erdők nem tarthatók fenn hosszú távon. Ezeken a területeken őshonos fafajokból, cserjés és gyep foltok mozaikjából álló erdőssztyepp-élőhelyeket lenne érdemes létrehozni.  A nyíltabb erdőkkel borított erdők esetében indokolt a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód alkalmazása, ahol a faanyagtermelés helyett a kedvező ökológiai állapot kialakítása és fenntartása a cél, szükség esetén természetvédelmi erdőkezelés formájában. A védett területeken jó lenne elmozdulni a szálalásos, örökerdő, Pro Silva szemléletű üzemmód irányába. (Ezt itt mutattuk be részletesebben: https://zoldhang.hu/2025/12/17/europaban-is-vannak-oserdok/) Ma Magyarországon a szárazodás nagyon komoly veszélyeztető tényező, ezt az elmúlt évek aszályai is megmutatták, ezt sokan érzékeltük és megtapasztaltuk. Nagy gond a talajvízszint süllyedése is, ami különösen az alföldi területeken súlyos. Emiatt a vízmegtartás, víz-visszavezetés kiemelt jelentőségű helyreállítási beavatkozás lehet az alföldi területeken, ami egyszerre szolgálja a mezőgazdaság, az erdészet és a természetvédelem céljait is.

Tud említeni néhány példát, hogy Magyarországon hol történtek már ilyen beavatkozások, illetve hol lesz majd ilyen?

A nyíregyházi LEGO-gyár mellett nyílt homoki tölgyes társulást hoznak létre a szakemberek.
Fotó: Bajomi Bálint.

Az Európai Bizottság nem szűken értelmezi az ökológiai helyreállítást, hanem egy nagyon széles skálaként fogja fel. A beavatkozások ott kezdődnek, amikor megakadályozzák a még meglévő élőhelyek további elpusztítását. Cél például, hogy a még meglévő természetes és féltermészetes élőhelyeket ne alakítsák át mezőgazdasági területekké, vagy városi, települési területekké, utakká. Kiemelt cél ezen területek védelme. Az Európai Zöld Megállapodás egyik célja az, hogy 30%-ra növeljék a védett területek arányát. Magyarországon belül is fontos lenne az olyan még kifejezetten jó állapotban lévő területek védelem alá helyezése, amelyek jelenleg nem tartoznak Natura 2000-es hálózathoz, vagy a hazai védett területekhez.

Ha tovább megyünk ezen a skálán, ide tartozik még az olyan veszélyeztető tényezők megszüntetése, mint a túllegeltetés, vagy a túlzott vegyszerhasználat. A túllegeltetés helyett kicsit extenzívebb gazdálkodási módszerekre lehet átállni, vagy a mezőgazdaságban a regeneratív mezőgazdasági szemlélet irányába lehet elmozdulni. A regeneratív mezőgazdaság olyan gazdálkodási mód, amely javítja a talaj termékenységét, miközben megköti és tárolja a légköri CO2-t. Növeli a gazdaságon belüli sokféleséget, és javítja a vízés energiagazdálkodást. Ezeket is már a rendelet kapcsán is bele lehet számolni a helyreállítási beavatkozások körébe. Különösen akkor, ha ez jobb víz- és talajállapot elérésével jár.

Ennél már bonyolultabb a helyzet, amikor kifejezetten természetközeli élőhelyeket akarunk előállítani. Ilyenkor először a fizikai tényezők helyreállítása merül föl. Ha ez elég, például megfelelő vízmegtartással, a víz visszavezetésével lehet javítani az élőhely állapotát, vagy kizárni az olyan veszélyeket, mint a túllegeltetés, akkor jó eséllyel beindulhat a spontán helyreállás. Amikor viszont ezek a spontán folyamatok túl lassúak, vagy például fellép az idegenhonos fajok megjelenésének a veszélye, akkor ugye már aktív beavatkozásokra is szükség van. A legtöbb helyreállítási beavatkozás során kifejezetten cél az inváziós fajok visszaszorítása, illetve más esetekben olyan fajoknak a betelepítése, visszatelepítése, amelyek maguktól csak nagyon lassan jelennének meg a területen. A fent leírt kontinuum mentén a legfőbb cél, hogy valóban olyan összetételű és működésű természetközeli élőhelyek kialakítását segítsük, amelyek a jelenlegi jó állapotban lévőkre minél jobban hasonlítanak. Például a természetvédelmi jellegű erdőkezelések is felgyorsíthatják a megfelelő fafaj és korszerkezet kialakítását egy erdőben. A fentiekből látható, hogy ez egy nagyon-nagyon széles skála.

A 94 focipálya méretű, Mohács mellett található Szabadság-sziget ártéri erdeinek rehabilitációja egy 5 éves természetvédelmi projektként valósult meg a WWF Magyarország koordinálásában, az uniós, az állami, az önkormányzati, az üzleti és a civil szféra összefogásával.
Fotó: Bajomi Bálint.

Ezek közül sok mindenre van már példa a hazai gyakorlatban. Nagyon sok visszagyepesítési beavatkozás történik őshonos fajokkal. Léteznek természetvédelmi erdőkezelések is, illetve vízvisszavezetéssel kapcsolatos beavatkozások is. Tehát ezekre vannak már hazai tapasztalatok.

A visszatelepítési programok során általában egy-egy növény- vagy állatfaj telepítésével foglalkoznak a természetvédelmi szakemberek. A „rewilding” (magyarul kb. „visszavadítás”) irányzat keretei között pedig nagy természetes területeket igénylő fajokat (például bölényeket, vagy hiúzokat) próbálnak visszahozni az ember által erősen átalakított tájba. A helyreállítási programok inkább a több növényfajból álló társulások újraültetésére koncentrálnak. Hogyan viszonyul a visszatelepítés és a „rewilding” fogalma a helyreállításhoz?

Számomra a rewilding mozgalom elsősorban azt jelenti, hogy nagyobb teret kell adnunk a természetnek és a természetes folyamatoknak. Ennek megfelelően a restauráció során is érdemes minél inkább a passzív folyamatokra támaszkodni, és csak akkor beavatkozni, amikor az valóban elengedhetetlen. Ilyen eset lehet például, ha megfelelő vízellátás hiányában az adott élőhely vagy közösség nem maradna fenn, vagy ha az inváziós fajok előretörése várható, például akkor, ha a terület legeltetés nélkül maradna.

Ugyanakkor nem tudok azonosulni azzal az irányzattal, amely az egykori megafauna „pótlására” olyan nagytestű patás fajok betelepítését szorgalmazza, amelyek történelmileg nem voltak jelen a hazai tájban. Bár ezek az állatok részben valóban helyettesíthetik az egykori taposási és legelési nyomást, kérdéses, hogy milyen hatással vannak más, kevésbé látványos, de kulcsfontosságú ökológiai elemekre – például a talajmikrobák összetételére és működésére. Ehelyett sok esetben célravezetőbbnek tartanám, ahol erre lehetőség van, a hagyományos, tájhoz illeszkedő gazdálkodási formák felé való elmozdulást.

A helyreállítási rendelet megvalósítása során „rewilding”-al és visszatelepítésekkel is fognak foglalkozni a természetvédelemben, vagy ez a jogszabály csak az élőhely-helyreállítási programokra koncentrál?

Igen, nagy valószínűséggel több visszatelepítési programmal találkozhatunk a közeljövőben Magyarországon. Ezeknek az aktív beavatkozásoknak a többsége elsősorban veszélyeztetett növény- és állatfajok meglévő állományainak megerősítését, illetve olyan élőhelyekre történő visszatelepítését vagy áttelepítését célozza, amelyek a faj számára elvileg megfelelőek lennének, de az élőhelyek feldaraboltsága és a fajok korlátozott terjedési képessége miatt a spontán megtelepedés mégsem várható. Visszatelepítésekre szükség lehet olyan esetekben is, amikor egy közösségi jelentőségű faj fennmaradásának alapfeltétele más, jelenleg hiányzó fajok megléte. Klasszikus példa erre, amikor egy védett lepkefaj számára a tápnövény hiányzik az élőhelyről: ilyenkor a sikeres fajvédelemhez nemcsak a célfaj, hanem a hozzá szorosan kötődő növényfaj visszatelepítése is elengedhetetlen.

Bizonyos helyzetekben egyszerre több faj visszatelepítése is indokolt lehet, különösen új élőhelyek kialakításakor. Az Európai Unió természet-helyreállítási rendelete várhatóan tovább erősíti ezeket a folyamatokat. A rendelet előírja, hogy ha egyes élőhelytípusok hosszú távon azért nem tarthatók fenn, mert korábban jelentősen visszaszorultak vagy eltűntek, akkor szükség lehet az ilyen élőhelyek egy részének újbóli kialakítására. Ilyen például, amikor felhagyott szántókon természetközeli gyepek létrehozása válik indokolttá. Ezekben az esetekben az élőhely helyreállítása gyakran nem választható el a hozzá kötődő növény- és állatfajok célzott visszatelepítésétől, például akkor, amikor a közösséget alkotó fajok spontán visszatérése nem reális, vagy akár több emberöltőt is igénybe venne.

Mit érdemes tennie a döntéshozóknak és a társadalomnak a természet állapotának javítása érdekében?

Tudatosítani, hogy a természetvédelem és a helyreállítás nem luxus. Az ökoszisztémák védelme, fenntartható használata és helyreállítása kiemelten fontos a jövőnk érdekében. Rövid távon a Nemzeti Természet-helyreállítási Terv elkészítése a feladatunk. Ennek során és a későbbiekben is nagyon fontos az ágazatok közti együttműködés: a vízmegtartás és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást segítő megoldások keresése, előtérbe helyezése, a természetbarát földhasználat ösztönzése. Ez utóbbiakat akár támogatási rendszerekkel is érdemes lenne segíteni. Például jó lenne, ha a Közös Agrárpolitika (KAP) rendszereit lehessen ezekre a helyreállítási célokra használni. A természetvédelem számára pedig fontos lenne a megfelelő hosszú távú finanszírozás biztosítása, hogy a résztvevők teljesíteni tudják a rendeletnek megfelelő feladataikat, a monitorozási és helyreállítási kötelezettségeiket.

Halassy Melinda.
Fotó: Kállai Márton.

Halassy Melinda a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport vezetője. 1995 óta foglalkozik restaurációs (helyreállítási) ökológiával. Kutatásai középpontjában a homoki gyepek helyreállítási lehetőségeinek kísérletes vizsgálata áll. Számos restaurációs projektben vett részt, elsősorban a Kiskun LTER hosszú távú restaurációs kísérleteiben a Kiskunságban, ahol különböző helyreállítási technikákat alkalmazott és értékelt többek között a terjedési korlátok, a növényi tulajdonságok és az inváziós növényfajok szerepének figyelembevételével. Jelenleg magvetésen alapuló helyreállítási módszereket kutat, amelyek hozzájárulhatnak a helyreállított gyepek inváziós fajokkal szembeni ellenálló képességének növeléséhez. A Restaurációs Ökológiai Társaság Európai Szervezetének egyik alapító tagja. E szakmai közösség keretein belül kutatóként kapcsolódott be az EU Természet-helyreállítási Rendelethez kapcsolódó szakmai párbeszédekbe, azzal a szándékkal, hogy támogassa a rendelet hazai értelmezését és tudományos eredményekkel megalapozott alkalmazását a döntéshozók és szakmai érintettek számára.

 

A Visszafordítható-e a természetpusztulás? Az EU természet-helyreállítási rendelete bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A globális felmelegedés üteme látványosan felgyorsult: a Föld átlaghőmérséklete már 1,4 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet – elkerülhetetlennek tűnik, hogy túlfussunk a 1,5 °C-os párizsi klímacélon. Egy nemrég kiadott jelentés szerint ezért nemcsak az üvegházhatású gázok felelősek, hanem egy eddig alulértékelt tényező is: a légköri aeroszol-részecskék mennyiségének gyors csökkenése. Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói klímamodellezői szemmel mutatják meg, miért borul fel a Föld energiamérlege, miért maradnak le a modellek, és miért kerülhetnek veszélyesen közel a billenőpontok.

Szerzők: Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza; Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa.

A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.

Egy kockázatelemző matematikusok által készített idei jelentés szerint már nemcsak a kibocsátások növekednek, de a Föld energiamérlegének felborulása és a melegedés üteme is egyre fokozódik. Mindezek hatására a 2 °C-os küszöböt már 2050 előtt átlépjük, hacsak nem történik azonnali és jelentős irányváltás.

A teljes jelentés itt tölthető le: https://actuaries.org.uk/media/isvotyer/parasol-lost.pdf

Az aeroszolok eltűnése felborítja az energiamérleget

Az emberi tevékenység nemcsak üvegházhatású gázokat (pl. szén-dioxidot vagy metánt) bocsát ki, hanem olyan szilárd vagy cseppfolyós légszennyező részecskéket is, amelyeket a légkörben eloszolva aeroszolnak nevezünk. Ezek a kisméretű részecskék hosszú ideig enyhítették az üvegházgázok felmelegítő hatását.

Működésmódjuk egyik fontos eleme, hogy még mielőtt a beérkező napsugárzás elérné a felszínt, ezek az aeroszol-részecskék már a légkörben visszaverik annak egy részét. Emellett a légköri vízgőz a levegőben lebegő szilárd részecskéken könnyebben kiválik apró vízcseppek formájában, melyek a felhőket alkotják. Ez a „rejtett napernyő” nagyjából 0,5 °C-kal hűtötte a bolygót, bár ezt ritkán szoktuk emlegetni.

Csakhogy az elmúlt évek levegőtisztasági szabályozásai – például a kénkibocsátás csökkentése az energiatermelésben és a hajózásban – jelentősen mérsékelték ezen kis részecskék mennyiségét. Ezzel nagyban javítottuk a levegőminőséget, és közvetetten hozzájárultunk a légúti problémák enyhítéséhez, ugyanakkor a klímarendszer szempontjából egy hűtőhatást jelentősen csökkentettünk.

A fizikai következmények világosak: kevesebb aeroszol-részecske → kevesebb visszavert napsugárzás → több felszíni elnyelés → több elnyelt hő a légkörben → gyorsuló melegedés.

Egyes kutatók ezt „végső sokknak” nevezik, utalva arra, hogy a Föld éghajlati rendszerét eddig egy nem szándékos, de hatékony hűtőhatás tartotta valamelyest egyensúlyban az ipari forradalom óta, aminek a megszűnésével nem számoltunk, és viszonylag hirtelen következett be.

Az éghajlati rendszer érzékenyebb, a modellek nem tartják a tempót

Az új, műholdas adatok szerint az eltűnő aeroszol-részecskék nyomán csökkenő hűtés hatása nagyobb, mint amit a legtöbb klímamodell korábban feltételezett. A klímarendszer jelenlegi energiamérlege – azaz az évtizedenként 0,45 W/m²-rel növekvő hőfelhalmozás – olyan gyors ütemben juttatja a többletenergiát az óceánokba, a jégtakarókba és a légkörbe, amit a modellek egyik alrendszer esetében sem jeleztek előre.

A melegedés üteme jelenleg a pesszimistább kibocsátási forgatókönyvekhez áll közelebb, holott a tényleges globális kibocsátások még elmaradnak ezektől. Mindez arra utal, hogy a rendszer valójában érzékenyebb az üvegházhatású gázokra, mint korábban gondoltuk. Tehát a valóság több hőt rejtett el, mint amennyit a modellek feltételeztek.

Modellezőként jól tudjuk, hogy a modellek egyik legnagyobb bizonytalansági forrása az éghajlati érzékenység paraméterezése, különösen a felhőkkel kapcsolatos visszacsatolások esetében. Ezért nem meglepő, hogy a hatásvizsgálatokban széles körben használt, finomfelbontású EURO-CORDEX regionális modellrendszer következetesen alábecsüli az elmúlt évtizedek felmelegedési trendjét: különösen Nyugat- és Közép-Európában, illetve nyáron. 1980 és 2022 között a nyári megfigyelt melegedés Európa középső harmadán 2,4 °C volt, míg a modellszimulációk átlaga szerint csupán 1,3 °C. A legújabb, ún. CMIP6 globális modellek valamivel jobban közelítik a valóságot (1,9 °C), de még ezek is alulbecslik a megfigyelt trendet.

A legfrissebb globális modelleredmények regionális leskálázása (azaz finomabb térbeli felbontásra való átültetése) jelenleg is zajlik. Éppen ezért az európai modellezői közösség egy új állásfoglalás kiadására készül, amely hangsúlyozza: habár a folyamatokat dinamikusan leíró modellek önmagukban nem rosszak, de alkalmazásuk előtt statisztikai módszerekkel javítani kell a nyers modelleredményeket.

Ez többek között azt jelenti, hogy a múltbeli mérésektől erősebben eltérő modellszimulációkat külön kell kezelni, a hidegebb jövőképet mutató szimulációkat érdemes lehet kiszűrni, vagy legalább hibakorrigálással, skálázással közelíteni a valósághoz. Mindezek mellett a jobban teljesítő modellek nagyobb súlyt kaphatnak az elemzésekben. Ez a megközelítés eddig is része volt a hazai gyakorlatnak az ELTE-n végzett kutatásokban, ugyanakkor érdemes elmozdulni az átlagostól a pesszimista forgatókönyvek irányába.

Billenőpontok árnyékában

Az 1,5 °C-os melegedési küszöb felett olyan világba lépünk, ahol már nemcsak fokozatos, hanem láncreakciószerű és visszafordíthatatlan éghajlati változások indulhatnak be. Ezek az ún. billenőpontok – vagyis hirtelen és tartós állapotváltozások – olyan rendszerekhez kötődnek, mint a grönlandi, az északi-sarki és az antarktiszi jégtakaró, a fagyott talaj (permafroszt), az Amazonas esőerdője vagy az óceáni áramlások.

Egyes régiókban ezek a folyamatok felerősíthetik a globális felmelegedést (például további szén-dioxid és metán felszabadításával), ugyanakkor az is előfordulhat, hogy átmenetileg mérsékelik (ilyen hatása lehet az óceáni áramlások lelassulásának). De a rendszer egésze szempontjából a kockázat abban áll, hogy ezek a változások hirtelen, egymást is erősítve következhetnek be, veszélyeztetve a klímarendszer jelenlegi stabilitását. Úgy tűnik, hogy ez már nem csupán elméleti forgatókönyv: a jelenlegi kibocsátási és melegedési pályán ezek az átfordulások reális közelségbe kerülhetnek.

A klímakockázat átbillenhet a kezelhető tartományon

A Föld gyorsuló melegedése mellett a jelenlegi szén-dioxid-kvóták, bírságok és vállalások messze nem elegendők a folyamat visszafordításához. Még akkor is valószínű egy 2 °C-kal melegebb világ 2050 előtt, ha mostantól teljesen nullára csökkentenénk az emberiség kibocsátását. Ez pedig nemcsak éghajlati, hanem súlyos gazdasági és társadalmi kockázat is: a gazdasági károk akár az egyes országok éves bruttó össztermék (GDP) 50%-át is elérhetik a század végére. Már most is érzékelhető a klímaváltozás hatása például az inflációt tekintve, miközben egyre gyakrabban tapasztalunk zavarokat az élelmiszer- és vízellátásban, az energiabiztonságban, valamint az egészségügyi rendszerek működésében.

Egyes régiókban már elindult a biztosítótársaságok kivonulása, ami magával hozhatja a biztosítási piacok összeomlását, és végeredményben gazdasági sokkot eredményez. A pénzben is kifejezhető kockázatok közelebb vannak, mint azt korábban gondoltuk – ráadásul nem lineárisan növekednek, azaz könnyen átbillenhetnek egy új szintre. A felkészülés elmaradása és az alkalmazkodás késlekedése önmagában is kockázat. Az egymásra torlódó válságok (például az aszály sújtotta mezőgazdaság és az élelmiszerár-emelkedések) könnyen elsodorhatják az érdemi kibocsátáscsökkentést, miközben egyre inkább csak tűzoltást végzünk.

Mit tehetünk?

Gyorsabb kibocsátáscsökkentésre, megfelelő alkalmazkodási lépésekre és valódi kockázatkezelésre van szükség. Ehhez célzott és hatékony alkalmazkodási döntések kellenek, különösen a leginkább kitett infrastruktúrák és társadalmi csoportok, például a szegényebb rétegek és térségek esetében.

Fontos leszögezni, hogy nem járható út újra felépíteni az üvegházhatás ellenében ható „védőernyőt” aeroszol-részecskékből – a levegőtisztaság és a felmelegedés közötti választás nem lehet alku tárgya. A kihívást az okozza, hogy a klímarendszer sajnos sérülékenyebb, mint hittük és gyorsabban reagál a változásokra.

Tanulságos lehet a 2008-as ingatlan- és pénzpiaci összeomlás, amelyet szintén nem láttak előre a gazdasági modellek – de utóbb a döntéshozók tudtak rá rendszerszintű szabályozásokkal reagálni. Ebből kiindulva érdemes lenne életre hívni egy, a pénzügyi stabilitást védő testülethez hasonló nemzetközi intézményt, amely a Föld éghajlati biztonságát felügyeli. „A Bolygó Kapitányára” – nevezhetnénk akár így is – most nagyobb szükségünk van, mint valaha.

A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.

A Másfélfok: Gyorsabban melegszik a Föld az eddig számítottnál bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.